Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Antonín Mešťan: A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században (Aich Péter fordítása)
A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században más kultúrát). Az ötvenes évektől 1989-ig a cseh értelmiség jelentős része azt a nézetet vallotta, hogy a magyar kultúra igen értékes. 1990 óta persze nem volt ok arra, hogy a cseh értelmiség jelentős része megváltoztassa ezen hozzáállását a magyar kultúrához. Csehországot azonban az úgynevezett bársonyos forradalom után elárasztotta az úgynevezett nyugati kultúra hulláma, s ez történt Magyarországon is. Nem kell bizonyítani, hogy ennek az úgynevezett nyugatról Csehországba importált kultúrának gyakran igen alacsony színvonala van, s nem felel meg sok magyar mű értékének. A helyzet azonban az, hogy pillanatnyilag aránylag kevés magyar mű jelenik meg cseh fordításban, magyar színdarabokat szinte nem játszanak, s a cseh tévében nagyon kevés magyar filmet vetítenek (a cseh mozikban még kevesebbet). Az értelmiségiek ma már ritkán látogatnak turistaként Magyarországra. Megkockáztathatjuk az állítást, hogy a helyzet megközelíti a II. világháború előtti állapotokat - egyébként hasonló lehet a helyzet a magyar közegben is, ha a magyar nyilvánosság (főleg az értelmiség) érdeklődéséről van szó a cseh kultúra iránt, valamint az intellektuális, Csehországba irányuló turizmusról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen fejleményt törvényként kell elismerni. Mozgósítani kell az elérhető erőket, hogy a cseh-magyar (és ma- gyar-cseh) kulturális kapcsolatok ne stagnáljanak, vagy még jobban lanyhuljanak. Azt kívánnám, hogy például több magyar filmet közvetítsenek a cseh tévében. Nagyon kevés az olyan magyar szerzők könyveinek a cseh fordítása, akiket a kommunista uralom alatt elhallgattak. Nagy erőfeszítéssel elolvashatnám ugyan magyar eredetiben például Márai Sándor vagy Zilahy Lajos műveit (bár elolvashatnám németül, franciául vagy angolul is). De bevallom, ezeket a könyveket elsősorban csehül szeretném olvasni. S nem csak rólam van szó. Nem hiszem, hogy nemzetközi kulturális egyezmények és különböző dotációk önmegváltó megoldást jelentenek. Németországi tapasztalataim alapján azonban tudom, hogy a gazdag Bosch- Stiftung anyagilag gazdagon támogatja például a francia, lengyel és cseh irodalom német fordítását. Érdemes volna elgondolkodni azon, hogyan lehetne hasonló módon támogatni a magyar kultúra csehországi, és a cseh kultúra magyarországi terjesztését. Bizonyára, nem koronák és forintok milliárdjairól volna szó. Optimista vagyok, s azért úgy gondolom, a cseh-magyar és magyar-cseh kulturális kapcsolatokban hamarosan javulni fognak. Aich Péter fordítása * Tudtommal 1940-ben Beregszászra költözött, ami akkor Magyarországhoz tartozott - a ford. megj.
