Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Kulcsár Ferenc versei (In flagranti, R. C. panasza, Sóhaj, Áldomás, Mese, Rege, Séta a mindenségben)
Kulcsár Ferenc versei In flagranti R. C. tetten érte magát, hogy verset ír. Benyitott a szobájába, s csodálkozva és megrettenve látta, hogy ő, vagyis hát a képmása, az asztal fölé görnyed és verset ír: tereli az elkóborolt szavakat verse karámjába, kolompolás, csaholás, bégetés - ördögi, édes lárma. Ámult R. C., a juhász a lánglelkü bojtáron, ó, istenem, ködbe hullt világom, levegő-pucér létezésem - már ifjan is az ének szikkadt földjét ástam, sírkő betűit véstem - rémült meg R. C. egykori képmását látva, s kitántorgott az éjszakába. Odakint, a csillagmiriád alatt csontkoronás diófák közt haladt. Ó, mindenség, gondolta, semmi szép virága, illatozz, hajladozz! Gyümölcsöt hozz, levegő sikongó ága! Lombosodjál, titkaink égig érő fája... Ó, folytatta R. C., mindünknek kijár a békés, csendes halál, kik tollat fogunk az éjszakában, s a rémület fölé hajolva verset írunk a vízre és a porba. R. C. panasza „Naponta koldulok, nagy Isten Lázárja, kóbor lelkek között - de egyre a nemlétbe ütközők” panaszolja R. C. keservében, mert nincsen, aki megsegítse a céda mindenségben. Elhúznak, mint darvak, fölötte a napok, s tojnak rá a fényes angyalok. Ráadásul: a sátánt adta Isten neki társul. Pedig R. C. gürcöl, ragozza az igét, s nemcsak Párizs, ő is megérne egy misét. De hát mindegy, öröm neki így is latrok között lenni, s Isten előtt, vérzőn megjelenni. Sóhaj Én istenem, én istenem, mért nem GYÁSZOLSZ, szentem velem írja R. C. egy papírra, mely szentek neveivel zsúfolásig írva.
