Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Antonín Mešťan: A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században (Aich Péter fordítása)
A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században dór volt. A háború után ismét Prágában élt, és 1968 augusztusa után sok csehvel együtt német száműzetésbe ment. Hosszú beszélgetéseket folytattam vele a cseh- magyar irodalmi kapcsolatokról. Hogy el ne felejtsem, csekély magyar tudásomat, amelyet egykor megszereztem, Németországban Szabó Magda Az őz című regényének olvasásába kezdtem. Szótárt egyszer sem használtam, s a könyvet már tizenkétszer elolvastam. Úgy tűnik, most már körülbelül a szöveg 80 százalékát értem. A politikai száműzetés idejében 1968-ban és 1969-ben a magyar kérdéskörrel többek között úgy foglalkoztam, hogy a cseh emigráns sajtóba írtam erről, és megemlítettem a programjaimban is, a Szabad Európa és a Deutsche Welle adásaiban. Egyébként az Indexben, a cseh kölni száműzetési kiadóban jelent meg 1985- ben Komád György A cinkos című regényének cseh fordítása. Prágából pedig kezünkbe került a Pražská imaginace szamizdat könyvtárának a kiadványa Kličky na kapesníku (Zsebcselek) - Szigeti László beszélgetése Bohumil Hraballal. Néha kezembe kerültek a magyar szamizdat szövegei - Magyar oppozíció Csehszlovákiában címmel írtam erről a cseh száműzetési, Kanadában megjelenő Západ c. folyóiratban (1988/3, 12-12. o.). * * * Meggyőződésem, hogy a cseh-magyar kapcsolatok a múltban jóval gazdagabbak voltak, mint ahogy gondoljuk. Egy példa: állandóan ismételték, s ismétlik máig a cseh (és szlovák) irodalomtörténetben és irodalomelméletben, hogy Palacký František és Šafaŕík Pavel Josef közös munkája Počátkové českého bás- nictví, obzvlášté prozódie (A cseh költészet, különösképp a prozódia kezdetei) 1818-ból a jelentős cseh elméleti dolgozatok közé tartozik. Ez valóban így is van. Mivel azonban mindketten tudtak magyarul, érdeklődni kezdtem a magyar elméleti munkák iránt, amelyek 1818 előtt jelentek meg. Hamarosan megállapítottam, hogy Palacký és Šafárik is sok érvet vett át magyar elődeitől. Már egy tanulmány akartam közzétenni erről a kérdésről, amikor egy elfelejtett cikkre bukkantam a cseh bohemista Smilauertől. O valamikor Dél-Szlovákiában működött, megtanult magyarul, és arra jött rá, amire én - arra, hogy Palacký és Safarík a magyar dolgozatok jelentős hatása alatt voltak. Azonban máig keveset tudunk erről - a cseh bo- hemisták ugyanis nem tudnak magyarul. A 19. században a cseh országrészben jelentős magyarbarát hangulat volt. Olyan szerzők müvei tanúskodnak erről, mint Jan Neruda vagy Jaroslav Vrchlický. Úgy tűnik, hogy a jóval gazdagabb kulturális, elsősorban irodalmi kapcsolatok egyetlen akadálya a nyelv volt. A cseh irodalmárok, bármennyire csodálták a magyar írásbeliséget, a magyar nyelv elsajátítása miatti nehézségek miatt voltak kénytelenek föladni. Ez az akadály egyébként máig hat - s bizonyára a jövőben is így lesz ez. A magyarok tudatában vannak anyanyelvűk elszigeteltségének - szerencsé
