Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Antonín Mešťan: A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században (Aich Péter fordítása)
A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században Tudományos Akadémiához csatolták, előbb a Szláv Intézet külső, majd 1954 óta rendes munkatársa voltam. Szorosan elsősorban dr. Adamová Zuzana hungaristával működtem együtt (1968 óta a kanadai Calgaryban él, néha levelet váltunk). Jól ismertem a Szláv Intézet magyar-cseh és cseh-magyar szótár szerkesztőségének munkatársát Welter Alfonsot, aki magyar szépirodalmat is fordított cseh nyelvre. A prágai Károly Egyetem Filozófiai Fakultásán kapcsolatban álltam Bredár Gyula és Rákos Péter hungaristákkal. S mivel legalább passzív szinten meg akartam tanulni magyarul, a prágai Magyar Kultúra Központjának magyar nyelvtanfolyamát látogattam. A tanfolyamot a kiváló magyar fordító, Hradsky Ladislav vezette. Lánya - Hradská Viktorie hungarista - ma Prágában a Kritikus Gondolkodás Szalonját vezeti, ahova gyakran ellátogatok. Műveltségem és hivatásom szerint szlavista vagyok, és az volt mindig is a nézetem, hogy a szlavistáknak, elsősorban a szláv országokban, legalább passzívan kellene bírniuk a magyar nyelvet, s a nagyon bőséges és igen fontos szláv-magyar kulturális kapcsolatokkal kellene foglalkozniuk. A brünni hungarista, Prazák Richard barátom minduntalan meglepi a cseh szakmai köröket a cseh és magyar intellektuális élet szoros összefonódásáról szóló fölfedezéseivel. A magyar szlavisták munkáját is mélységesen tisztelem, akik ugyanezt teszik - legalább a ma már nem élő Sziklay Lászlót kell említsem, akit jói ismertem. A mai magyar szlavisták és bohemisták közül legalább Fried István kollégámat és barátomat említem, akivel szinte rendszeres kapcsolatban vagyok. A cseh szlavisták között gyorsan híre ment, hogy megértem a magyar szakkönyveket, ezért kénytelen voltam recenziókat írni ezekről, elsősorban a prágai szlavista Slavia folyóirat számára. Egyetemi tanárom, prof. dr. K. Krejcí kérésére recenziót írtam Kovács Endre A lengyel irodalom története c. munkájáról. A Slavia folyóiratban jelent meg 1962-ben az első számban. Sem Krejcí professzornak, sem nekem nem tetszett, amit a bírált könyvben megállapítottam, hogy tudniillik a magyar szerző híven követte Krejcí tanár úr Dejiny polské lieratury (A lengyel irodalom története) c. könyvét 1953-ból (némely lengyel irodalmi művek tartalmának ismertetésével együtt). Nem nagyon tetszettek Szalatnai Rezső A cseh irodalom története, valamint A szlovák irodalom története című könyvei sem - mindkét könyv bírálata a Slavia folyóiratban jelent meg az 1965. évi első számban. Az a veszély fenyegetett, hogy Magyarországon harcos magyarellenes cseh- nek tartanak majd. Szerencsére 1965-ben a neves Sztrahovi Könyvtárban lengyel 16. századi borítókon egy magyar ének, primitív kottával (neumával) ellátott fragmentumait sikerült fölfedeznem. Károly egyetemi kollégám, Bredár Gyula ezt az első magyar nyomtatott Gálszécsi énekeskönyv töredékeként identifikálta. A Magyar Könyvszemlében (1965/3) jelent meg a szöveg töredéke és a hozzáfűzött kommentár Gálszécsi-töredék címmel. Bredárral együtt meghívtak Budapestre, a- hol - igen merészen - magyarul írt beszámolóval léptem föl (csehből a szöveget Bredár kolléga fordította magyarra). Bredárnak és nekem is nagy élmény volt, ami
