Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Antonín Mešťan: A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században (Aich Péter fordítása)
Antonín Mešťan A magyar kérdés - a cseh közegben, a 20. században Sokéves adósságot törlesztünk, amikor közöljük Antonín Mešťan professzor írását (Freiburg-Prága), mely néhány éve került a szerkesztőségünkbe, de a cseh nyelvű szövegfordítása csak többszöri nekifutásra sikeredett. Szerkesztőségünknek, 2002 áprilisában, Fried István tanár úr közvetítette Richard Pražák, a brünni egyetemi tanár úr kérését a magyar nyelvű közlést illetően. Fried István levelében ezt írta: „Mešťan professzor 68-as cseh emigráns, nekem igen jó barátom, szegény Sziklay Laci bácsinak is az volt, és valamit megtanult magyarul (egyébként nyelvzseni!), magyarul rendszeresen olvas. Magam is meglepődtem ezen az anyaggazdagságon, a cseh—magyar, manapság kissé stagnáló irodalmi-kulturális kapcsolatok efféle reprezentációján... Minthogy felétek inkább akad fordító, magam nem vállalkozom rá, ...Nálatok bizonyára akad, aki át tudja ültetni... ” Kissé soká tartott, de akadt! Ezúton is köszönjük Aich Péter készségét, aki az „adósságot” levette vállunkról. Hálásak vagyunk a közvetítőknek is! Mostani közlésünkben is gondot okoz egy-egy lefordított magyar mű eredeti címe, mivel a kötetek számunkra ellenőrizhetetlenek. A bizonytalan című kötetek esetében a cseh nyelvű címet jelezzük ’ — magyarul. F. Z. Csak fölhoztam ezt a témát - s máris megijedtem, mivel ez a kérdés egy e- gész könyvet tenne ki. Ezért csak arra vállalkozom, hogy a magyar irodalom jelenlétére korlátozódjam a cseh kulturális életben, 1945 után. Egy még nem régen elterjedt szólás szerint a magyarok „szlávok honoris causa”. Az úgynevezett reális szocializmus idejében Magyarország az egyik „testvéri” ország volt, a szólás úgy keletkezhetett, hogy az országok többsége, ahol a kommunisták uralkodtak, szláv volt. Ez a humoros-ironikus kijelentés ráadásul bizonyos értelemben megalapozott is volt, például a prágai Csehszlovák Tudományos Akadémia szerkezeti fölépítésében. A hungarisztika akkor az Akadémia Szláv Intézetéhez tartozott, nem pedig az Orientalisztika Intézetéhez, ahova az idáig érvényes elv szerint tartozna, például Nyugat-Európában. Egyébként már a háború előtti Szláv Intézetnek is a cseh hungarisztika központjává kellett volna válnia. 1952 óta, amikor a prágai Szláv Intézetet az újonnan alakult Csehszlovák
