Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gyüre Lajos versei (Apám a lovon, Tűnődéseim II.)
Gyüre Lajos versei Tűnődéseim II. Ahogy ültem Ahogy ültem, ahogy álltam, tükörbe néztem, és megláttam magam- nagyapámban. Ahogy a gyeplőt tartotta, fogta egy marokra, ostora nem volt,- elég a szó, mondta. Ham váz ószerda Nagyanyám fahamuval kisúrolt minden edényt, napraforgóolajtól fénylett az asztal, a szék, és hamvazószerdától böjt idején húsvétig kis, és nagy lábas, fazék, tányéron, késen, villán hírmondónak sem maradt egy szemernyi zsiradék, s húst nem ettünk, csak halat. A család anyai ágon pápista, így rendeltetett, az apain kálomisták, állva dicsérték az Eget, böjtölünk, mondta nagyapám, (tán hogy egyiknek se fájjon,) bár nem az a bűn, mi bemegy, hanem mi kijön a szájon. Már nem előre Már nem előre, csigamód visszafelé araszolok az időben, kihátrálok a múltamba, szedegetem elhullatott éveimet. Micsoda idő és emlék! A ma, a tegnap úgy hullik darabra, szilánkokra szét, hogy összerakni sem tudom, nem simul egésszé a kép, mi marad, nem más, csak hamu, csak törmelék. De, hogy araszolok vissza az időben, mindegyre szebb, tisztább a kép, mit százszor elfeledtem rég, felragyog, mint eső után a nyári ég.
