Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gyüre Lajos versei (Apám a lovon, Tűnődéseim II.)
Gyüre Lajos versei Apám a lovon szőrén ülve csak úgy paraszti módra nyergünk tán sohse volt még így igaz lóra is csak akkor ült amikor legelőre vitte a Sárit a Szellőt két lovunkat hadd harapjon selymes friss füvet már ha megvan a két legelőjog kárba ne vesszen és marad a here is mert a lóherével csínján bánva mindig télire hagyva gonddal csűrbe takarva és nem a szikkasztó asztagba rakva védve naptól széltől és a zimankós téltől szénával szerezve jó eledel majd hozzá jól megtermett szép burgundi répát habzsol vígan a Sári a Szellő mint aki tudja ők szánották földjét húzták csűdig süppedt lábbal a boronát ott az Ung-hát szüzén feltört Pap dűlőjén majd a téli napokban lesz rá bő idejük habzsolhatja a jászol előtt az abrakot míg a gazda a szőrükből a port kikeféli és vakarójából az istálló piacára veri mígnem fényes szőrük villan a napkeltében. Istenem itt van a képe előttem nézem az arcát büszkén úgy ül a Sárin mintha csatából jönne győztesen ünnepi díszben fegyverétől megszabadulva vidáman tudva hogy ellene új csatára már nem készül mert fogytán ereje ó mily távoli képek mind csak a képzelet szárnyán úgy repül erre meg arra mint ahogy én akarom hej pedig ha tudtam volna száz tehertől hajlik a válla akkor is ha ülve lován legelőre vitte.