Irodalmi Szemle, 2007

2007/8 - Csoóri Sándor: Nemzedéki dünnyögés (vers)

Csoóri Sándor

Nemzedéki dünnyögés

Nem voltunk fiatalok, s már nem leszünk öregek sem, gyorsan eltűnünk, fiúk.

Úgy hagyjuk itt az életet, mint összefirkált kéziratlapot vagy szerencsétlen szeretőt, aki folyton vérzik.

Ma még gyors fények ébresztenek reggelente, de estére már könnyedén elkárhozunk.

Ma még szerelmesek vagyunk magunkba, mint saját megiramodásaiba az Idő, s kusza, bozótos gyakorlótereken miattunk tanulnak ölni még a hadseregek is.

De ha eltévedt ujjainkkal véletlenül az égbe szúrnánk, gyanúsak lennénk máris, mint akik útlevél nélkül szeretnének átszökni télből a nyárba.

Bizonyára bűnösök vagyunk valahányan, hisz ártatlanul is tanúi voltunk e bűnös kornak.

Fejünk körül még lomha darazsak keringenek és hódító, fanyar bazsalikom illat.

De holnapra már csak a klorofil zöld szennye marad körülöttünk.

Hajunk, szemünk magányos forgószelekkel röpül tovább a földről, s helyünkön kihűlt széksorok csonkjai és városok füstje marad.

(Ez a vers a nyolcvanas évek elején született.)