Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ A város fölött egy nagy kenyér szagosodik ...” Próza : 23 „...A kanalakból orgonasípok lesznek Gangok a tenger fölé repülnek veletek” Próza : 24 Az expresszionizmus a dinamika művészete, a létezés minden rezdülésében rejlő cselekvésé, az önmagukban cselekvéssé átlényegülő színeké, tárgyaké; a költészetben pedig a mindenütt jelen levő igéké. Újvári Erzsi prózái nagyon jellegzetes expresszionista művek: mintha rejtett villanykörtéket gyújtogatna, szinte minden sorában, minden költői képében fellobban egy ige. „... Az egyik melléből fúrók szaladtak a köveknek. A másik szájából jelzőzsinórok futottak a föld felé. Valaki új utakat keresett és ezüstkalapács beszélt a kezében. A lovak vízért sírtak.” Próza : 15 A karámtetőn sűrű zsírfüst csapkod, lovak égnek, nyerítve lecsuklanak csak a fejük, az égő lámpás világít ki a rácson. A legázolt mezőkön csattogó harangnyelvek búcsúzkodnak a fülekbe.” Menekülők „... Testüket melegre fürdették és teli torokkal az ég felé nevettek. Iskola helyett a legkeményebb testű asszony a gyerekek elé vetkőzött. Ilyenek legyetek!!! Valaki imádkozni akart. Furulyák harsantak a torkából, A nevetés és a fény bukfencezett a térben. Mert ők már nagyok voltak! Emberek!! A házak ijedten kirobbantak. És az ő nagy fejű gyerekeik, mint a vörös ördögök szétfutottak az utakon.” Asszonyok. Fliányos mondatai is gyakran egyetlen igéből állnak: „Vártok.”, „Gyertek.”, „Játszani!”, „Futni!”, „Táncolni!”, stb. De nemcsak a cselekvés-központú képépítkezés, a szaggatott versfolyamat is az expresszionista költészetre utal. Újvári Erzsi számos költői képe teljesen öntörvényű alkotás, egysoros vers, mely - mint az egymás mellé helyezett gránitkövek egykupacba tartozása - része az egésznek, de elés leválasztható; a verssor nem az esemény folyamatában, hanem tömbjében alkotója a versnek: „... Valaki ijedtében a Duna aljára itta magát.- A gyárak kéményei hiába fütyültek. Férfiak bukfenceket vetettek, fákra másztak és örömükben leharapták a nyomorékok púpját. Asszonyok ostorba fonták hajukat...” Próza : 19
