Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ mindamellett hibátlanul lélekzem, fölemelt szívvel naphosszat járkálok a hangtalanság felületén marék füvet s egy tönkretett galambot viszek magammal, az ibolyákat mind kiejtem szemeimből hogy nyomon kövessem elszéledt álmaimat dicsérem a meleg légáramlatokat melyek elnyúlnak mint a dajkák éneke vagy karcsú testükkel szótlanul mellém fekszenek ki látja kalapom alatt az érthetetlen verebeket? porból meg csipetnyi hőből gyúrtam őket s ha fáradtak, meghálnak a hosszúhajú festőnél, ő pedig a lantszívű mester aki rálehel tavasszal a vérszegény lányokra s a sóhajait mind szélnek ereszti vékony kezeivel leemeli szívéről az alkonyatot anyám az elveszett rőzsenyalábra gondol nyugalomgyékényen ül az Úr s a viharlepedőkre ügyel sirass ó sirass a vakok fájdalmas mellét megérintem helyetted” Az utóbbi huszonöt-harminc évben Barta Sándor volt az eddig említettek közül a legfuttatottabb szerző. Miután a politikai perek árnyéka elhúzódott felőle, azaz rehabilitálták (a lánya szerint papíron nem, csak szóban), hozzá lehetett nyúlni. Szinte mindent kiadtak tőle — s éppen e bőség okozza a zavart. Mint ismeretes, Barta Sándor a Szovjetunióban mindent levetkezett, ami az irodalomban érdeméül volt felróható. Nem tudom, miért, s kötve hiszem, hogy valaha is kitudódjék. Politikailag elkötelezett írásai, riportjai sematikusak, nélkülöznek minden nyelvi invenciót, azonban az ideológiai követelményeknek minden szempontból megfelelnek. Ezeknek túlsúlya láthatatlanná, megmérhetetlenné teszi azokat a müveket, amelyek révén Bartának irodalmunk jelesei között a helye. Együtt kellene kiadni, méltatni, elemezni például az 1922-ben kiadott Mese a trombiatakezű diákról című könyvének darabjait és legjobb verseit. Eleddig valahogy nem jutott el irodalmi tudatunkig, hogy meséi a magyar szürrealista irodalom gyöngyszemei. Nem akarjuk észrevenni, hogy a Bartóki szintézis irodalmi megnyilatkozásai ezek a mesék - folklór és modernség ötvöződik bennük. „Csak láttátok volna őt — írja Mese a moszatzöld emberről című meséjében- este a legmagasabb csillag alatt, amint egyszerű fütyölőjével maga alá süllyesztette a remegő tornyokat, s a lehorgadt elevátorokat (...) Sikátorok torkában, határok hintájában láttátok volna, amint póznára szúrt véres macskafejjel beijesztgetett a haldoklók kórtermeibe ... „ A folklór mesemondó stílusába ágyazva, a mese törvényeit segítségül véve az irodalmi szürrealizmus egyik klasszikus jegyét: a durva aránymódosítást úgy viszi bele szövegébe, hogy szinte észre sem vesszük. Barta Sándort mihamarabb tisztába kellene tennünk: kiadni tőle, ami korszakalkotó, s elemezni, rendszerezni, ami műveiből közkincsnek tekinthető. Újvári Erzsi, Barta Sándor felesége, a Mában érett költővé. Első publikációja a Menekülők a Ma második számában jelent meg. Költői ouvre-je három tucatnyi prózaversből áll. Az irodalomtörténeti pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy
