Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ írt néhány színi jelenetet, két bábjátékot és két prózai élőképet is. Nagyon rövid volt pályafutása, de - Pilinszky szavaival —„nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyaival, hanem, hogy íveljen”. Újvári Erzsi a kevéssel is a korabeli magyar és európai irodalom jelentős nő-költőjeként áll előttünk. Az ő verseiben szólal meg először huszadik századi költő hangján, gátlások nélkül, kispolgári álszemérem és alázkodás nélkül, urak majmolása nélkül a proletárasszony. Burjánzik belőle egy eladdig ismeretlen tudatalatti világ, melynek egyik pólusáról tárgyak és külvárosi asszonyok, testek és helyzetek, másik pólusáról pedig a modem költői eszközök mágneses ereje sugárzik. Újvári Erzsi bátyjától, Kassák Lajostól tanulta - kamasz fejjel - az újfajta költői látás mechanizmusát, a nyelv szerkezetének durva, de új érzékenységre kaput nyitó feszegetését, a prózasorok lírával való feltöltését. A fiatal lány a tanultakat hamar hozzáidomította saját világához. Újvári költői látásának egyik pillére a mindenféle gravitációtól (földitől, szellemitől, nyelvtől) mentes képépítkezés - másik pillére a tárgyszerűen egymás mellé helyezett mondatok ideogrammára emlékeztető rendezése. Éppen ezért prózáinak mondanivalójában a történés nagyon gyakran másodlagos szerepet játszik. Verseinek igazi eseménye a nyelv működése: az, ahogyan (és amikor) a valóság eladdig homályban rejtőző szeleteit hódítja meg - az, ahogyan érzékenységünket tágítja, látásunkat szélesíti. Tulajdonképpen nála a nyelv formálja a valóságot, és nem fordítva, s ugyanúgy: a nyelv metamorfózisa nála hamarabb fellobbantja az emberi sors lehetőségeit, mint maga az élet. Szabadon, de teremtő erejének tudatában játszik a nyelvvel, fölülemelkedik a szabályokon, amikor tárgyiasít egy eladdig tárgyatlan igét: „Emberek csomóba futottak, párjukat kiabálták” Menekülők „A férfiak gyerekeket örültek ránk” Próza : 10 amikor szineztéziával csalja meg érzékeinket: „Éjjel egy lánynak énekelni kezdett a melle” Próza : 21 „Fáradt lábaik az utakba folytak” Asszonyok „Szája nyitva maradt s világít, mint egy kerek tükör” Próza : 1 De földi és nyelvi gravitációval incselkedik akkor is, amikor - a szürrealistákat megelőzve - a mondatrészeket szemantikailag összeférhetetlen szavakkal tölti ki. Ennek a költői mondatépítkezésnek későbbi, főleg a francia irodalomban honos változata az automatikus írás: a tudatalattiból feltörő szó- és mondatfoszlányok fésületlen lejegyzése. Újvári Erzsi képeiben is kimutatható az, hogy az egymással kapcsolatba kerülő, látszólag összeférhetetlen szavak jelentésének valamelyik as
