Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ PAPP TIBOR Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről Papp Tibor Avantgárd szemmel című könyvsorozata 2004-ben megjelent első darabjában a szerzőnek a kortárs magyar költészetről, irodalomról szóló kritikáit, tanulmányait adták közre. A mostani, második kötetben Papp Tibor folytatja irodalomtörténeti kalandozását és kortársainak, művészbarátainak bemutatását. A változatos írásokban olvashatunk Kassák körének elfelejtett költőiről, Kassák műveiről, Újvári Erzsiről, a Magyar Műhely másik két jelenős életművel rendelkező szerkesztőjéről: Nagy Pálról és Bujdosó Alpárról. A szerző kritikái bemutatják Székely Ákos, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Tamkó Sirató Károly, Fodor András, Buda Ferenc, Fejes Endre, Sárközi Mátyás, Kannás Alajos, Nádas Péter vagy éppen Karinthy Ferenc egy-egy kötetét, művét, de megismerhetjük Denis Roche költészetét, valamint Papp Tibor gondolatait, személyes emlékeit Készéi Istvánról, Bakucz Józsefről, Kiss Tamásról. Mindezeken túl a könyvet olvasva fogalmat alkothatunk a francia könyvkiadás helyzetéről, de a számítógépes versgenerálás, illetve a dinamikus költészet alapjairól is. Papp Tibor író, költő, tipográfus 1936-ban született Tokajban. Az 1956-os forradalom után Belgiumban, 1961 óta Párizsban él. 1992-től újra budapesti lakos is. 1962-ben egyik alapítója a Magyar Műhelynek, 1989-ben a világ első számítógépen működő folyóiratának, az alire-nak egyik elindítója, szerkesztője, József Attila-díjas. Részlet a kötetből: Elfelejtett költők Kassák köréből „A magyar irodalmi világ a század eleje óta hadakozik az avantgárd ellen, elsősorban úgy, hogy nem vesz róla tudomást. A konzervatív irodalmárok avant- gárd-ellenességét a hatalmon lévő politika mindig támogatta, biztatta, bizonyos időkben pedig kötelezővé tette. Az első világháború után politikusok és tollforga- tók a vörös rémmel rokonították az avantgárd alkotót. Később a kommunisták, miután hatalomra segítette őket a második világháború, bőr alá furakodó élősdiként, rühként, a dekadencia megtestesítőjeként bántak vele. Az ötvenes évek közepére a kommunista ideológusok olyannyira kellemetlennek találták az avantgárd szellemet, hogy még azt is szégyellték, azaz elfogadhatatlannak tartották, hogy valaha közük volt hozzá. Ennek eredményeképpen a Magyar Kommunista Párt - utólag -
