Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Németh Zoltán: Játszik a hagyomány (Vida Gergely: Rokokó karaoke c. verskötetéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 sorsáról szól, aki a hatalom - a kiszolgáltatottság - és a halál háromszögében az írói küldetésről meditál. A végkövetkeztetése sem szívderítő: „Mi már csak a lassan kihunyó zsarátnok utolsó pislákolásának részesei vagyunk.” Összegezésként azt mondhatjuk: Hogya György magánya, útkeresése a titokzatosból a titokzatosba vivő utat járja be, kiváló meseszövő képességgel, bizarr ötletekre épülő, esetenként parabolikus történetekkel. Nem lényegtelen, hogy „kezelni” tudja saját történeteit, talányos ötleteit, és sikeres abban a szándékában is, hogy sajátos irodalmi világot teremtsen. Vigasztaló ezekben az alkotásokban, hogy nem a „szöveg” olvassa a „szöveget”, hanem a történetek, az alakok megalkotása vélhetően az öröklött irodalmi típusoknak, a megfigyelt személyeknek/eseményeknek és az író énjének különböző arányú elegyítésével történik. Ez is bizonysága lehet annak, hogy az irodalom története s a művészet maradandósága és pótolhatat- lansága párhuzamosan fut az emberi értelem, érzelem és a természet történetével. Nem tudom, Hogya György kacérkodik-e a számmisztikával, a tizenhárom novella többsége azonban minden kétséget kizáróan kisprózánk élvonalába tartozik. Külön öröm számomra, hogy többségük az Irodalmi Szemle hasábjain jelent meg két év leforgása alatt. Adjon az Ég az alkotónak további termő éveket, nekünk pedig hasonló színvonalas műveket! Fonod Zoltán Játszik a hagyomány (Vida Gergely: Rokokó karaoke című verseskötetéről) Székely bácsi ül a meleg szobában. Kint ömlik az eső. Valaki kopog. Az ö- reg ül tovább. Ismét kopognak. Megint csak ül. Erősen kopognak. Kiszól az öreg:- Fiam, te ázol odakint?- Teázik a fene, édesapám, de nyissa már ki az ajtót, mert bőrig ázok! Vida Gergely Rokokó karaoke című kötetének nem egy verse használja fel a nyelvben található játékosságot. Az Őszikés című szonettet például azzal kezdi, hogy: „Már alaposan Msülünk az őszbe”, a Mi történt velem című vers utolsó sora pedig így hangzik: „jól sejted: bennem egy démon lakkozik.” Azt már le sem merem írni, főleg ki sem merem mondani, főként egy ilyen illusztris társaságban, hogy a kötetben olyan, provokatív szavak is találhatók, mint: „faszobor”. Még szerencse, hogy a toldalékolással megfelelően helyre teszi a költő ezt a ronda, akaratlan egybecsengést: „faszo- / bor”. így, borként persze egészen más a helyzet. Vida Gergely számára a nyelv a szabadság terepe, számomra pedig Vida a legvadabb ötletek lehetőségeinek megvalósítója. NA, JA! című verse például azon az ötleten is alapul, hogy a címben található JA, ez a semmi kis módosítószó tulaj
