Irodalmi Szemle, 2007

2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Fónod Zoltán: „Nem az évek számítanak, még csak nem is az álmok...” (Hogya György: Istent látni c. kisprózai kötetéről)

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 két is, mely birtokolja őt”. Hogy meddig? „Nem az évek számítanak, még csak nem is az álmok, hanem a lélek változásának a folyamata, amelyben az egyik vál­tozástól eljut a másikig.” Méltó párja ennek az elbeszélésnek az Agyagtáblák című „esszénovella”. A kötetzáró írás, az előzőhöz hasonló mélységgel a lélek újjászületésének a kérdésé­vel foglakozik. Azzal a többlettel, hogy itt a szerző hihetelen őszinteséggel ír saját magáról, küzdelmeiről, arról, hogy bár a mindennapok harcaiban „szinte állandó­an alul marad”, de az írás boldoggá teszi. Nem kötődik egyetlen műfajhoz sem, mert „a magány nem kötődhet regényhez vagy esszéhez...A magány önmaga határozza meg saját korlátainak kötöttségét és szabadságának szövetét...” Az archetípusok sa­játos érzelmi tónusát a Gilgameshez, illetve egy ókori sumer írnok őshöz vezeti visz- sza. Sajátos módon nemcsak eposzrészletekkel találkozunk ebben a munkájában, ha­nem a „racionális misztika” mesteri módon megoldott fiktív szövegeivel is. Figyelmet érdemlő Az út című novella, melyben Szent Marian legendáját mondja el, az őt halálra ítélő inkvizítor szemszögéből. A történet Umbert Eco A ró­zsa neve című regényének „nyomozati” anyagára hasonlít, de annál sokkal vissza­fogottabban, szemérmesebben. Az elbeszélés második részében amolyan „argentin fordulatot”, borgesi váltást követ. Nemcsak a pincérnő popsija, a „szűk szoknya a- latt... keményen bevágódott keskeny bugyi V vonala” izgatja a szerzőt, hanem az álmok szövevényes világa is, meg az az érzés, amikor „az embert egy álomszerű dolog fosztja meg a kétely fölényes biztonságától...?” Megindítóan szép történet az Életrajz című novellája, melyben (Magdi néni történetével!) egy kisvárosba ka­lauzol bennünket. A „Miként írhatja hát meg egy zsidó életrajzát?” dilemmájára őszinte, emberi, tolakodás nélküli és túlzás mentes a válasz! Izgalmas cselekmény, szép gondolatok jellemzik A rabszolga című novelláját is azzal a bölcs tanulság­gal: „... nem fontos tudniuk az embereknek, hogyan döntöttek az istenek. Az csak az istenekre tartozik. Az emberek pedig döntsenek, s éljenek saját, emberi törvé­nyeik szerint.” A Sorsnak is megvan a maga sorsa című elbeszélése tulajdonképpen fikció (tele életrajzi elemekkel!), egy könyvtárosról, aki a sors kiszámíthatatlan akaratá­ból egy mezepotámiai könyvtárba került. Rövidesen a Fejedelem bizalmasa lesz, aki egy éjszakai ellenőrzés során feledhetetlen helyzetbe kerül, káprázatos testi va­lóságában és meztelenségében a szeme elé kerül az isteni nő, a Fejedelem felesé­ge, akinek eunuchként azonban csak bokáját csókolhatja meg. Az elbeszélést a tör­ténelmi háttér és a cselekmény bonyolítása teszi érdekessé, értékessé és felejthe­tetlenné. A detektívregényekhez hasonló történetek tárulnak elénk A Hold Sárká­nya farkába harap című történetben. Izgalmas, érdekes a váratlan eseményeknek az a szövevénye, melyet az „idős Hölgy” és fia s egykori férje titkai, rejtélyes törté­nete kapcsán tár elénk az író. Bizonyíték ez is arra, Hogya György számára nincs lehetetlen. Szellemes, ötletes a megoldás, a végkifejlet: nincs vér, de puskalövés se. A Hullámtükör egy „hullám hátán csillogó történet”, mely egy fogságba ejtett író

Next

/
Thumbnails
Contents