Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Tőzsér Árpád: „...a mélystruktúrában modernebb, sőt posztmodernebb tartalmak is dolgoznak” (Duba Gyula: Az élet lehajló ága című regényéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 ka, valamint a filozófia jelentéssíkjaiba emelődnek. A Férfi többszörösen idegen abban a világban, amelyben mozog (paraszti származása a városban teszi idegenné, öregsége a fiatalok világában), s világidegenségét a szerelem illúziójával, a káprázat és valóság tudatos keverésével próbálja feloldani. Az író (akiről a történet végén kiderül, hogy csak a Férfi doppelgangerje) ennek az illuzórikus létnek a könyörtelen bírálója. S az ő képzettársításainak, a dolgokat szélesebb összefíig- gésrendben értékelő szemléletének köszönhetően a világirodalom vonatkozó jelentéseinek az egymásra másolása, valamint az öregedő ember szexuállélektana és a halál filozófiája is a leírások textúrájába kerül. Elmondhatjuk: Duba Gyula új regényében mai, reprezentatív tudás van szö- vegileg, esztétikailag hiteles élethelyzetekbe oldva úgy, hogy a feszültségekkel terhes történet az idő spirituális mélységeibe és a lét természetébe is betekintést enged. A regény bevezető fejezeteiből idézek: „Nyugodtan állíthatom,... olyan életekről beszélek, melyek ismeretében bennfentes vagyok”— mondja a cselekmény írója. A jó prózaíró ott kezdődik, hogy sokkal, de sokkal többet tud a tárgyáról, mint az olvasó, de ez a tudása nem rendeli az olvasó és az alakjai fölé, hanem éppen fordítva, az olvasó-író dialógus részévé, valamint figurái közé, sőt azok viselkedésébe, története anyagába szituálja. Duba ebben a regényében történetét szuverén módon kezelő, alakjait belülről és kívülről egyszerre látó, mindent tudó, anyaga természetének mégis alárendelt, abban benne álló és élő szerző. Ezt elsősorban főhőse, a Férfi alakjának a Wilde és Babits hasadt figuráira emlékeztető megkettőzésével és a figura múltját az író fiatalkori olvasmányainak az elemzésével, egykori olvasói tapasztalatainak, beidegződéseinek a megidézésével éri el, de ezt a szemléleti polifóniát segítik az elbeszélésmód egyéb eszközei is, pl. a Duba korábbi regényire kevéssé jellemző markáns nyelvi alakítás, az intertextuális utalások, az irodalmi formálás szüntelen önreflexiója, s folytathatnám a sort. Duba Gyula 2007. június 8-án, tehát két nap múlva betölti a hetvenhetedik életévét, de alkotókedvén, lendületén nem látszik a kor. S nemcsak azért nem, mert szinte minden évben új könyvvel jelentkezik, hanem azért is, mert újabban - amint az a fentebb vázoltakból kitűnik-az izgalmasabb, korszerűbb formai megoldások és mondandók érdeklik. Az élet lehajló ága gondolatgazdag, a cselekmény kamarajellegének ellenére is epikai szélességeket és mélységeket mozgató, kitűnően megírt regény. Természetesen nem hibátlan alkotás, de ez alkalommal dicsérni jöttünk s nem temetni, bírálni máskor, más alkalommal fogom. Tisztelettel és szeretettel gratulálok a szerzőnek a Posonium Irodalmi Díj legfelső fokozatához, a Fődíjhoz. Tőzsér Árpád
