Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Duba Gyula: Kassák titkai (esszé)
Kassák titkai lesz ingerült. Ilyenkor harsányan kiabál és üt is, ha elveszíti fejét. Istenes Mária csupa paraszti jóság, mindenkivel szemben alázatos segítőkészség! Míg az apa kiszámíthatatlan önkény és parancsoló erő, az anya a lélek a családban, engedelmeskedő, robotoló, szenvedő pára. A két lány szinte jelentéktelen, alig számítanak. S az apa gyakori hiánya folytán mintegy az inasfiú a férfi a családban, testvéreit gyerekeknek nézi! Hogyan kerülhetett össze a szlovák patikaszolga és magyar mosónő? Az első évtized rejti a titkot, melyről az író nem beszél. A megírás célzatossága merülhet fel ismét, s talán az emlékezés tudatossága is. Kassák arról ír, amit jól ismer, nincs kedve „kitalálni”, elképzelni, amire talán kevéssé emlékezik. De még egyszer leírom: talán valóban írói tudata genezisét írta meg! Pompásan! Realizmusa elbűvölő. Ahogy kezet csókol apjának, anyjának, családi szokás s talán kortünet, és apjukat tatácskának hívják - szlovákosan -, az apa pedig „tótos” akcentussal magázza a gyerekeket is! Monarchiabeli kisváros a Felvidéken, köztes lét ez szociális értelemben is, valahol az úri gesztusok és periferikus parasztiét között, vidéki proletár életforma a tizenkilencedik század végén. A patikaszolga finomabb munkát végez, nem munkás, fiát gimnáziumba íratja, hogy úr legyen! A mosónő Istenes Mária viszont, annak folytán, hogy a szegénységük kézzelfoghatóan valódi, csak a mindennapi munkát és a megélhetési gondokat ismeri. Ennek a „köztes” létnek a körei tovább gyűrűznek a műhelybe, ahol az inas dolgozik, majd a korzóra, a piactérre, amerre a külvárosi kamaszfiatalok és lánykák zsibonganak, elér az úri házakig, ahová majd kisebb munkákra, szerelni jár, majd a péróba, az érdekes öreg cigány házikójába, ahol annak lányában első szerelmére talál. Kassák mindenüvé „viszi önmagát”, életlátását és cselekvő akaratát, miközben beleépül a kisváros valósága és létformája, az újvári „ájer”, ami majd életútját mindvégig motiválja. S a kezdeti érzés, melyről később így ír: „Húszéves koromig azt hittem, az ember minden értéke fizikai erejében fejeződik ki. Majdnem gyűlölettel kerültem az iskolát, a vas és a tűz után vágyakoztam, nagyszerű elképzeléseim (talán nem is elképzeléseim, hanem valahol a tudat alatt háborgó, mindenáron előtörni készülő érzéseim) voltak arról az intenzív és erőszakos munkafolyamatról, ahogy mondjuk egy kovácslegény tűzbe teszi a vasrudat, aztán fehéren izzón rácsapja az ülőre, és kemény ütlegeléssel lámpavasat, kocsitengelyt vagy szép S alakzatot formál belőle az emeletes udvarok és sírkertek rácsaihoz.” Gondoljunk a korra, a kamasz Kassák érzéseiben a csodálatosan felívelő műszaki civilizációi forradalmi lármája dübörög! Munkamámora aztán egyértelműen a munkáshoz, a proletárhoz köti! Nem csak fiziológiailag, tehát sorsában, hanem spirituálisán, a lelkében is. Erkölcse lesz a munka tisztasága, a munka moráljának értékrendje. Mindezt nemcsak csodálja, hanem őt magát is jellemzi! Indítékaiban szikár puritánságra, makacs igazságérzetre neveli. Tizenhét évesen felszabadul, segédként jó véleménnyel vannak róla: munkabíró, becsületes mesterember! A kisváros társadalmában jó ajánlólevél. Mégsem adatott meg számára a jó nevű mester és ismert szakember státusa, benne
