Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Duba Gyula: Kassák titkai (esszé)
Duba Gyula él a „tárgyatlan nyugtalanság” szenvedélye. A péróba vitte, lányok hajkurászására késztette, ivásra csábította, már-már bohóccá tette, aztán Győrbe viszi, majd Budapestre, s nem sokkal később európai csavargásra készteti. Céltalanul keres valamit, mohón vágyik utána, nem ismeri, csak sejti, hogy van, bár még nem találkozott vele, mégis tudja, hogy életének igazi célja és értelme lehetne, valahol várja őt. Győrben szocialistákkal is megismerkedik, akkor még gyanakodva nézi őket, de Budapesten már, megismerve a mozgalmi életet, sztrájkokat szervez, a valóságot mozgató tetterő lesz. Megismerkedik egy lánnyal, Rozkával, aki egy találkán kezébe adja Petőfi Összes költeményeit, vaskos kötetet, kelletlenül nézegeti, „sűrűn telenyomtatva, nagyon nehezen fanyalodtam rá, hogy átvegyem... De aztán találtam köztük egészen rövid verseket, s ezek valóban nagyon komoly és okos dolgok voltak. Elolvastam és gondolkodtam fölöttük... olyanok, mintha csak az ember saját maga gondolta volna ki őket. És biztosan, ha sokat gondolkodna az ember, ki is gondolhatná az ilyeneket.” 3 Mintha önéletírásában Kassák tudatosan szervezné elmúlt élete anyagát. Mintha koncepciózusán komponálná élettörténetét. Ilyen gondolatunk is támadhat olvasása közben. Mégsem így van, hanem ahogy Karinthy Frigyes mondja egykor: „néha a valóság is komponál!” S az élet, mintha határozott célt követne, bár kaotikusán és öntörvényűén viselkedik, mégis mintha tudatosan viselkedne. Kassák öntörvényű élete során szükségszerűen jutott el a kalapácstól a versig, a mesterségtől a művészetig. Később maga is úgy véli, hogy nem tudja, miért ment inasnak, amikor költőnek kellett lennie! Ha nem is okként, talán megközelítésként elfogadhatnánk, hogy emberi értelemben a kézművesmesterség is a művészet jellegével bír. Csupán az anyaga más, természetesebb, reálisabb, míg a művészet matériája spirituális s a formái elvontabbak. Az egykori céhlegények mestermunkái foglalkozásuk csúcstermékét, „alkotásuk” művészi minőségét jelentették. De az anyaggal való, közvetlen érintkezést a szobrásznál s a festőnél is megtaláljuk, sőt az írót is megérinti a fehér papír bűvölete, szavak kézzélfoghatósága, a fogalmak anyagi természete. Kassák a szavakkal és fogalmakkal is úgy bánik, mintha anyagi természetűek lennének. Anyagi létet testesít meg a fogalom, melyet a szó spirituálisán megjelenít! A szó „anyagiasulása” a „tárgyatlan nyugtalansággal” párosulva jellemzik Kassák alkotóerőinek minőségét. A Gyerekkor és a Kamaszévek fejezeteiben, a téridőben követhetjük egyénisége kibontakozását. Az anyagi feltételek és kemény munkahelyzetek testét-lelkét formálják. Ahogy Spomi úr műhelyében helyet keres és talál magának, ahogy beilleszkedik a kegyetlenül zord munkaközösségbe, ahol a legelnyomottabb a legkisebb inas, szinte már kínpadra vont, s ő még nincs tizenkét éves, mindebben egy elkeseredett önbizalom s szinte mazochista akaraterő végzetszerüsége érvényesül. Meg egy mindenre elszánt fiatal lélek bája, melynek érvényesülnie kell, mert meg
