Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Leck Gábor versei (angyal, kösz, most, bocsánatkérés, rapszódia, reakció, Átváltozás)
Leck Gábor versei rapszódia ha a gengszter nem trutymó nem is kopik fel az álla halomra gyilkolja a fiityiket a pesti éjszakában dumám akkor fain ha polgárpukkasztó kioperálja a magot a rohadó narancsból labilis lelki egyensúlyotokból billent ki provokatív szövegem ha bionarkót kannáitok csókolom a seggetek bármerre is nézek heréim túltermelésre serkentik a bulák nem csoda ha erektől duzzadva bedagad a cerkám nyomom a rappet nyálkás rímekben tűrvén hogy szatyros nénik megszólnak a közértben de tudd meg engem nem tankol túlzottan a közérdek két martini közt enyhülök akár menő seggdugaszok 007- es filmekben agyamban túlpörög a nyomásmérő szerkezet s ha szuszhoz juttat a sok átkozott szerep egy maszatos papíron rögzítem irritáló szövegem mert féregként rág mi belülről fáj ha megőrjít a feszkó kitálal bagólesőm vodkával öblítem a garatot sőt kocsmában lumpolok ha nem enyhül a gubanc de nincs itt semmi hézag míg ömlik a strici hip-hop ne bántson minket hogy silány a közízlés a szar is kelendő ha ízléses a körítés a helyzetet aligha cicomázom ha elkottyintom neked csak egy liter whyskit nyaltam be s máris izzad a belem rohadtul morcos leszek és szétcsapok a placcon legalizálom a motyót csak legyen rá sanszom de most gyere baby had szívjam ki könnyű kis véredet reggel aztán betakarhatod kihűlő helyemet reakció fullánkos bosszú, sunyi hadviselés elmeprostitúció, vérre szomjazó kés téveszmékbe gabalyítanak az elszabotált napkelték riaszt a dögkeselyűk nyálcsorgása előrevetített tétlenségünkben megrohaszt az elfojtott züllöttség mi még mindig táncolunk a megtaposott örömök romjain nem szomjazva a szolidaritás erőltetett könnyeit
