Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Leck Gábor versei (angyal, kösz, most, bocsánatkérés, rapszódia, reakció, Átváltozás)
Leck Gábor versei itt hagyom kivert fogaim a trófeaprotézisbe száműzött istenetek a hit meddő magvait hinti közétek köztetek sakkfigurák között keresem a helyem a billboardokról visszanevetnek reklámarcú majdnememberek csápjukat tisztítják szabad préda reményében a férgek zsebében rumos fiaskóval tántorog vén vurstlisként az élet ti pedig díszes kriptára ítéltek kussoljatok a kárpátok alatt már körvonalazódnak az újjászületés stigmái hát ne veressék még félre a fülsüketítő harang nem tudom szabad-e bepörögnöm új időknek új dalaira mondassék ki a végítélet örömböjtök csaholó démonjaira egyre többször fogy el szuflám a holtponton élek itt mint ijesztett strucc az aszfalton r Átváltozás Most már nyomasztó ez a hirtelen támadó felindulás E nyomasztó tenni nem tudás Amikor már isten sem... Ki jót mulat néma bárányai Önsanyargató játékain Bizony végbélbe kívánt helyzet ez Mikor nem kínálják magukat Idegeket kényeztető örömök sem A pokolban mennydörögnek A mennyben fekete hegedűk sírnak Mert uram itt semerre a kiszabott irány Újjá épített partjainkat pedig Minduntalan beomlasztja A pusztulás tarajos hulláma Nem vigasztal az a szózatokban Elsiratott szülőföld A torként megült könnyfakasztó ünnepek Ez a nyomorult kisebbségi feeling Éjjelente képzelt holdra vonyítok Bordáim sorban kipattognak Életre kel bennem a farkasemeber
