Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Leck Gábor versei (angyal, kösz, most, bocsánatkérés, rapszódia, reakció, Átváltozás)
Leck Gábor versei a múlt vászna megint felfeslik szétreped s fogan az agyakban sok spicli gondolat a csőcselék ha tudná még álmában is forogna nem az a balhé hogy kedélye bágyatag hanem hogy ez a rohadt élet reggelente dörzsöli ki szeméből a dédelgetett álmokat figyelj most rám brader hegyezd a füledet a törvény itt papírfecni akár egész nap verheted... fejedet a falba akárhogyan lavírozol belecsusszansz a szarba a kurvák arcán is csak színlelt a mosoly s te felnézel álmaid gőze alól s látod a múlt tükrét ahogy szilánkokra megreped így kap a jövő szűz testére mélyülő hegeket téged meg cipel magával a kóbor képzelet most sértetlen női idomok bája jár az eszedben bocsánatkérés baby immár ne haragudj engem is csak pányván tart s kába letargiába taszít az élet most gátlásait ledobván f ennkölt szeánszra szomjazik a boncasztalra kiterített lélek szíved pitvarában motoz az ábránd fölgerjesztett kéjre éhesen önszadista fakírként tűröm hogy minden porcikámban izgató nyelvedtől remegek flörtre csábítanak gyanús mozdulatok és hormonokat sarkantyúznak ereimben a behatoló manőverre heccelő szavak majd hajcihő nélkül lódul meg a herék alagútjaiban az örökítő anyag
