Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Leck Gábor versei (angyal, kösz, most, bocsánatkérés, rapszódia, reakció, Átváltozás)
Leck Gábor versei átlagos volt lehetett volna magas szőke férfi felemás cipőben vagy öreg mozifilmvetítő, aki már csak filmkockákban látja az életet most mindenki őt keresi mert az angyalok halandóbbak mint mi tébolyult lelki fakírjai az életnek kösz csonka perceket hoztál zilált hajótörött időt implantáltál ideákkal kirúzsozott képzeletembe faggyúként hűlő érzéseit megsárgult napjaimnak magamra öltöttem álarcként a bárányok beletörődő szerénységét a megszolgált beteljesülés utáni jóleső teltségérzetet már tudom neked köszönhetem s azt is ha elfajult eszmék közt bolyongó elmémbe rügyfakasztó békét oltasz megszoktatsz a naponkénti létbe ébredésre s illemhelyi óráimon az ihlettelen gondolatkeresést a négy fal közti tapétagondolatokat bukdácsolást végtelen sakktáblákon bár kínáltál alternatívaként ponyvás csöpögős életérzést csábító neonfényeket rózsaszín álmokat ringató bordélyházakat mégis bölcs Robinsonként tűröm szigetóráimat túl a ránk rohadt szemfedőkön most már boldogan most miért ne lennék mocskosul ideges mikor a riadt arcú mindenre elszántak összezsugorodott lelkiismerettel legszívesebben megfingatnának a végrehajtás késik ám az ítélet végleges
