Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Leck Gábor versei (angyal, kösz, most, bocsánatkérés, rapszódia, reakció, Átváltozás)
Leck Gábor versei angyal átlagos testalkata volt átlagos humorérzéke átlagos szárnyai voltak különös ismertetőjele egy feje fölé képzelt glória... utoljára mikor láttam szotyit köpködött egy vidéki focimeccsen az illuminált halandók között emlékszem szeretted az eget kémlelni, számlálni a foszló kerozincsíkokat akkor még hittük a tér végtelen szabadság akkor még nem kényszerítettek folytonos meghunyászkodásokra elvtelen kompromisszumok tudom a beporzást szeretted vonzó idomok buja világában s Hitschkok madarait, akik fellázadtak az emberi kegyetlenség ellen, Van Gogh napraforgóit a mindenféle csecsebecséből összetákolt mennybéli kirakatokat de tudtad itt minden csak a látszat az élet pedig nem több mint végtelennek tűnő álom egy elképzelt világban halványan skizofrén érzéseid voltak akár pszichológusok áldozata is lehettél volna egy füstös díványon tudom néha úgy érezted magad mint a letaglózott jancsibohóc lelkedben meg játszottak szomorú vonók
