Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Arkádikus álom és kulturális emlékezet (tanulmány)
Árkádikus álom és kulturális emlékezet „Gyűlöli Viola te ajándékodat, Gyűlöli verseidet és te magadat...” (1, 68, 3-4) „O, hányszor kívánom: Mongibél esnék rám, Életemmel együtt múlnék el bús órám! Ha oly igen gyűlölsz, ölj meg te, Violám! Mondhassam: miáttad fogy el végső órám.” (1, 14) ..Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak...” (1, 46, 3) Érdemes felhívni a figyelmet, hogy itt Zrínyi a szingularitás elve szerint megalkotott Viola egóját eltávolítja a vergiliusi előképtől, ugyanis a gondolatsort így folytatja: „De te irgalmatlan örülsz én kínomnak, / Őrölsz s nem kívánod, hogy egyszer meghaljak... ” Egy merészebb feltételezés szerint Zrínyi Violája a második eeloga Amarylisével rokonítható, akit Vergilius Corydón egyik potenciális, ám kegyetlen és gőgös, korábbi szerelmeként így jellemez: ,JVonne fűit satius tristis Amaryllidis iras / atque suberba páti fastidia? ” (14-15). Az idézett 68. versszak harmadik sora is Vergilius-sorra megy vissza, melyet az ige konzekvens magyarítása is alátámaszt (curat, gyűlöli): ..Rusticus es. Coridon: nec munera curat Alexis” (56) „Esztelen mit beszélsz, hányod panaszodat, Mást is nem esméré bolond voltodat. Gyűlöli Viola te ajándékodat, Gyűlöli verseidet és te magadat...” (1, 68) Figyelemre méltó, hogy gyakorta Vergilius adja a tételt, melyet Zrínyi hosz- szabban kifejt. Pl.: „O formose puer, nimium ne crede colori! Álba ligustra cadunt, vaccinia nigra leguntur.” (2, 17-18) A testi szépség múlandóságára vonatkozó intés és gnóma Zrínyinél egy részletező reflexióvá alakul át, mely hat versszaknyi terjedelemben (19-23) kínálja fel ugyanezt a kétosztatúságot: az öregedés érzékletes festése, a carpe diem elvének semmibevétele, az elképzelt késői önvizsgálat és megbánás végül példázattá nemesedik. Miért szépségedben magad elbiztad? Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad... (19) Ugyanez a Vergilius-részlet Zrínyi második idi 1 Ijében is felbukkan, szinte
