Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Arkádikus álom és kulturális emlékezet (tanulmány)
Csehy Zoltán fordításként, Zrínyi a fagyöngyöt megőrzi, a szeder helyére azonban a nomine típusú célzást iktat: Elbiztad magadat szép fejér ortzádban, Engemet semminek vélsz kevély voltodban, Mert hogy fekete vagyok ábrázatomban, Azt tudod, vadember csinált Libyában. Tudod-é fagyai fának fejér virága, Lehúl az földre s nem lesz semmi haszonra, De noha fekete az szagos viola, Felszedik, és tészik süveg karimába. (2, 31-32). Zrínyi más Vergilius-idillekre is reflektál, a szerelem mindenhatóságának katalogizáló szenvedélyü leírása (a lehető legbizarrabb mitológiai történetek bevonásával) alighanem a 10. ecloga nyomán bontakozik ki, de a 14 versszakos demonstráció, mely során a teljes univerzumot bebarangolva (ég, föld, víz, alvilág) demonstrálja a szerelem hatalmát, nem függetleníthető a második ecloga egyik ismert gnómájától sem: „Omnia vincit Ámor: et nos cedamus Amori” (10, 69) „trahit sua quemque voluptas” (2, 65) „Mindenben szerelem nagyon uralkodik, Ez széles világ is mind néki adózik” (24, 1-2) A Faludi Ferenc idillköltészetében honos domesztikáló fordítói megoldások, melyek ugyanakkor nagyfokú, párhuzamos antikizálással párosulva hozzák létre azt a regiszterkeverő beszédmódot, melyet oly sokszor kárhoztattak a rokokó mester munkáiban (kivált az emlegetett negyedik eclogában), az idillköltészet terén nyilván Zrínyinél kezdődnek. így lesz egy szinte teljesen pontos fordítási szakaszban a szélcsendes tengerből Dráva, miközben a szerelmi vetélytárs, akin a lírai én túltesz szépségben, Licaon névre hallgat. Vergilius (nem minden irónia nélkül megalkotott) Corydónja mindemellett a szépségéről híres pásztorral, Daphnisszal is állná a versenyt. „Nem vagyok én oly rút, hogy sértsem szemedet, Mert nem régen láttam magam személyemet, Az sebes Drávában minden termetemet. Ha engemet nem csal az én hamis képem, Külömb Licaonnál én deli termetem” (59, 2-4, 60, 1-2) „Non sum adeo informis: nuper me in litore vidi,
