Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Arkádikus álom és kulturális emlékezet (tanulmány)
Csehy Zoltán li: a vergiliusi szerelemtoposzt gyakorlatilag így olvasztja magába a pásztorjátékokon edződött emlékezet és a verszene. A két Cziczerke-vers gyakorlatilag a Carmen amoebarum pásztorköltészeti jellegét, illetőleg a certamen rituáléját idézi a maga kontrasztivitásában. A „birke” gyakorlatilag a pásztori versengések (allegorikus értelemben szerelmi versengések) tárgyaként jelenik meg (obszcén értelmezhetősége mellett is). A Gaz Cziczerkém.. .Koridónja immár alighanem újfent Alexisére vágyakozik. Az Én babácskám, nyílt rózsácskám...kezdetű Amade-vers ritmusa teljesen megegyezik a Cicerke-versekével, ugyanúgy rájátszik a pásztorhagyományra Tityrus emlegetésével, ráadásul a tudatos nyelvi játékok is egyértelműbben fejezik ki a kódolt obszcenitást: farsang farkán / Csúsz a fa szán Vergilius idilljeinek allegorikus szereplői Amadé verseiben kizárólag műveltségi toposzokként működnek. Vergilius második (ún. Alexis-) idilljét Faludinál és Amadénál korábban Zrínyi Miklós is játékba vonta, ám teljesen más eszközökkel. Míg Faludi nem riadt vissza egy kárhoztatott szerelem ábrázolásától, Zrínyi szövegének vergiliusi stigmája maga a kompozíció. A költemény narratív viszonyai teljesen egyezők: Vergiliusnál egy erdőt bebolyongó pásztor, Zrínyinél egy Dráva erdejében járó „megbúsult vadász” monológjaként szólal meg a szerzői helyzetfestés utáni tulajdonképpeni költemény. E narratív felvezetés afféle helyzetrajz vagy expozíció. A Corydón-Alexis allegorikus viszony Zrínyinél heteroszexualizálódik, és egy vadász kesergésévé válik Viola kegyetlensége okán. Zrínyi a vergiliusi alaphelyzetet nemcsak a maga kompozí- ciós igényei szerint színezi ki, hanem kötetkompozíciós szempontokat szem előtt tartva is közelít a vergiliusi életpályamodellhez, melynek nyitófázisát a Bucolica, záró szakaszát pedig, az életmű és a műfaji hierarchia csúcsán álló eposz alkotja, s mely mintegy a műfaji megnyilatkozás mikéntjét életkorokhoz is köti. Az ecloga ilyen értelemben az „iffju elme” műfaja, a „szerelemnek édes verse”, ahogy Zrínyi a Szigeti veszedelem nyitóversszakában fogalmaz. A szerelmes megszólítása azonnal jelzi a nemváltást, s a vergiliusi motívumok a Zrínyi-idill szövegáradatában más-más helyre kerülnek ugyan, de alapvetően szervezik azt a költői imaginációt, mely Zrínyit szövege narratív bővítésére, kiegészítésére, más konvenciók érvényesítésére vagy kontrasztív átalakítására ösztönzik. A Vergilius-ecloga szövegelemei alapvetően nemcsak szétszóródnak a Zrínyi-vers szövegtestén, de a kardinális motívumok szövegszervező erejét is látványosan ülteti át. Az alábbi szimptomatikus sorok minden eleme megtalálható a Zrínyi-vers egy-egy pontján: O crudelis Alexi, nihil mea carmina curas? nil nostri misere? móri me denique coges. (2, 6-7) „Oh te szép Viola, te két szemed mely szép, Annyira kegyetlen hozzám, mint márvány kép...” (1, 7, 1-2) „Csak te szép szemeid nem kegvelmessek” (1, 12, 4)
