Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Arkádikus álom és kulturális emlékezet (tanulmány)
Csehy Zoltán tatlan egy átfogóbb, műfajspecifikus álomvilágtól. Ötödfokon az interpretáció interpretációja zajlik az álom kibetűzésekor. Épp ezért tartom Faludi eclogáját zseniálisnak: rétegezettségében önnön olvasási stratégiáit is problematizálja. Corydón szerelmi sikerének taglalása lenne a vers központi része, mely lényegében a csábítási mechanizmus analízise. A „kis tök-kobak” ajándék a ludas, melyre különféle mitológiai történetek vannak rávésve, s ez a tipikus idilli eljárás laza, theokritoszi ekphrasziszt képez. Császár bántó diszharmóniaként értékeli az antik világ és a domesztikált antik világ együttes jelenlétét.10 Ezt a jellegzetességet tulajdonképpen nevezhetnénk félbehagyott, szelektív attribútumokra korlátozódó domesztikálásnak is: a locus gyakorlatilag magyar, a pásztorok viszont a görög mitológiából vett történeteket mesélnek rendre, az antik világ kontextusában gondolkodnak. Az inszcenírozás és a szerepjáték csakis egy markáns beszédmódhoz való csatlakozás félig-meddig ismert kulisszái között érdekli Faludit: megőrzi a rituálé konstans elemeit, méghozzá a dalok árkádikus nyelvében, ám az inszcenírozás bizonyos alapkategóriát magyarítja. Az interpretációs labirintus itt még tovább bonyolódik: nemcsak álomértelmezés zajlik, hanem valóságos barokk „pszichoanalízis” elementumai körvonalazódnak. A leírások az idillköltészet egy újabb fontos aspektusát játsszák el: az alterkáció tipikus rituáléját, hiszen Moeris ekphrasziszát nem sokkal utána követi Alcon pásztori táskát bemutató leíró éneke. Öntudatlanul lejátszódik tehát a klasszikus certamen rituáléja. Moeris és Alcon gyakorlatilag az emlékezésre hagyatkoznak: Moeris emlékezése a csábítás leleplezése kíván lenni, Alconé a szerelmi ajándékozás és érzés emlékező újraélése. Ez az újraélő, nosztalgikus emlékezet a felsorolást, az elidőzést, az időhúzást igényli. Faludi Moeris leírásában két homoerotikus mítoszt vonultat fel. Az ilyen referenciákat a „vesztes” Alcon agresszív, divatos szóval fallocentrikus ekhphraszisza nélkülözi. A pásztor Admetus és Apollo, másrészt Hercules és Hylas szerelmét emlegeti, melyek egyfajta legitimációs gesztusokként rakódhatnak rá Corydón sikertörténetének értelmezésére. Apollo isten a Python nevű sárkánykígyó megöléséért Delphoiből a Tempéhez kényszerült földi vezeklő szolgálatra, ezt pásztori ennaéterisznek is nevezik. Apollónak Admetus lovait kellett őriznie az Amphryssus nevű folyó mellett. Ekkor szövődött szerelem Admetus és Apollo között, méghozzá oly mérvű, hogy amikor a királynak meg kellett volna halnia, Apollo szerelemből lerészegítette a sorsistennőket, hogy mentse a király életét. Az egyértemű viszony Kallimakhosznál deklarált: „s Admétosz fiatal hősért szerelem perzselte” (Devecseri Gábor ford.). Az efféle vágyakozás és szerelem misztikus értelemben az égi Aphrodité birodalmába van utalva, s gyakorlatilag a halál legyőzésének esélye, lehetősége. Kommunikációs médium emberi és isteni szféra között. Flylas Theiodamas vagy Theiomenes gyermeke, Herculest elkísérte az Argo- nauták expedícióján, akik Colchisba tartottak az arany gyapjúért. Hercules szerelemre lobbant az ifjú iránt, ám Mysia partjainál, amikor élelmiszer- és vízkészletet vett fel a hajó, Hylast a patak nimfái, mivel nekik is megtetszett, a vízbe rántották.
