Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Aniruddha Bahal: Aniruddha Bahal és a 13-as bunker (Gálik Ivett fordítása)
Aniruddha Szicíliában például, 1943-ban, egy bevetés alkalmával a több mint 1800 katona közül csak háromszáz pottyant az érkezési zónán belülre. Ennek köszönhetően a háromszáz katona hőst csinálhatott magából, mert egy egész napon át meg kellett védelmeznie a Primosole hidat. Bhaumik instruktor történelmi visszatekintése nem terjedt ki arra, vajon miért volt az a híd olyan fontos, hogy egy napon át meg kellett védelmezni. Talán a híd körül nem találtak elég kurvát a tisztek számára, hogy visszavonulás előtt kicsit elhetyegjenek velük. (...) Mindezekkel összehasonlítva, az indiai ejtőernyős hadtest meglehetősen szerény, kilenc századból álló hadtest összesen 5 500 férfival. Ezek közül az egyes, kilences és tízes ejtőernyős kommandó, amelyeket legtöbbször Sri Lankán és a Maldív-szi- geteken vetettek be. Az ötvenedik indiai ejtőernyős brigádot még 1941-ben alapították. Burmában és északkeleten hasznosították őket. A Gurkhák voltak az első ernyős csapat, amelyik az ejtőernyős szárnyakat kezdte viselni. Míg az ejtőernyőzés még csak gyerekcipőben járt, a britek az indiaiak nyakába varrták a veszélyes ugrásokat. A 152-es és 153-as Gurkha Század nagyon sikeres volt a japánok ellen Szangsaknál, útban Imphal felé. Míg a 14-es hadtest visszavonulóban volt, kibírták a minden oldalról támadó golyózáport, s a századoknak sikerült időt nyerni és megerősíteni az imphali erőd védelmét. Később a brigád segített a briteknek visszafoglalni Rangoont a japánoktól. Az ejtőernyősök Rangoontól délre, Tawhainál ugrottak le, hogy megtisztítsák a Rangoon folyót a japán védelemtől, és ezzel utat csináljanak a 26. Indiai Divíziónak, amelyik úton volt a folyón felfelé, hogy teljesítsék feladataikat a Drakula fedőnevű földi-vízi operációban. Miután végeztél a teóriával (és ezen a területen behozhatatlan előnyökre óhajtasz szert tenni Rodriguez őrnaggyal szemben, akivel fogadást kötöttetek arról, ki végez elsőként a tanfolyamon), kezdődik a landolástechnikai gyakorlat. Egy tucatnyi különféle módon megtanulsz földet érni. Ezek közül a szabványos érkezés - testhez szorított könyökök, lábfejek és térdek összezárva, lábak rugózásra készen - mindenféle eséstől hivatott megmenteni a szerencsétlen halandót. De mivel a katonai ejtőernyők nem kormányozhatóak, kevés a lehetőség arra, hogy tudatosan irányítsad magad, ezért meg kell tanulnod, hogyan landolj a hátadon, a hasadon, az oldaladon, s hogy jobb híján ess arra, amerre a szél vet. Megtanítják veled, hogy tested S alakban a legkevésbé sérülékeny. A hadsereg előre felkészít a várható eshetőségekre a rohad- tabbik fajtából. Például, milyen a legbiztonságosabb érkezés egy templomtetőre. A sereg nem akarja, hogy megsérülj, még mielőtt elküldene egy jó kis mogyorótörő akcióra. Megtanítja, hogy enyhítsed a becsapódást, és hogy elkerüld a frontális ütközéseket szúrós tárgyakkal. Azt is beléd nevelik, hogy jobb összetörni a bordáidat, mint szétverni a pofád a betonon. Két órán keresztül az ejtőernyős kiképzőtiszt (EKT) körülbelül negyven ejtőernyős bukfencet csináltat veled a neki tetsző különféle szögekből. A melletted álló
