Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Izsó Zita versei (Üdvözlet sehonnan, Mi kell, vihar, odalen a jövőre emlékezve, szerel mese)
Izsó Zita versei az óramutató-kerék lassan átmegy rajtam is, részegen már esőoszlopoknak sem ütközöm, mint amikor elkaptam a szomszéd botjától a bicegést, pedig csak az ablakainak ugrott egy kavics akkor még homokozóba akartam temetkezni, és nem sírgödörbe. mára maradt a szenti-mentálhigiénia, a halál végéről tervezett mesék, hogy magadért közelről, csak tisztán, töredelmesen hazudj egészen, mintha gyónnál, és ahogy reggelente futok, nehogy elérjem a buszt, ha elkések, azt mondom, nővérem született, városi szmog a cigarettafüst helyett, mert nincs pénzem már a passzív dohányzásra se, a kocsmaszagért is fizetni kell. a húsz év bezárt, mint az anya. mély. a betört ablakokon átmászik a szél. itt reménytelen emlék csak a jövő menekülni kéne, de nincs ki elől. szerel mese nem dobog, korog a szívem érted, azt akarom, feküdd meg a gyomrom ha a galambom lennél, lelőnélek, és kitömnélek, mint a Psychóban a falevelek is csak pofára esnek, jöjjünk már össze, mielőtt vége lenne látom, már rám repült bogárszemed, még nem ismersz - a nyelvünkkel fogjunk kezet.
