Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Sigmond István: Varjúszerenád (regényrészlet)
Sigmond István Ülünk egymással szemközt, én meztelen vagyok, ő nem. Egy ideig nem gondolok semmire. Még akkor sem, amikor kinyúl, s marokra veszi az egyik mellemet. Tapogatós mozdulatai hasonlatosak a tésztát dagasztó kezek mozdulataihoz, arcán elismerés, csodálkozás, semmi epekedés, semmi gerjedelem.- Jó kemény - mondja. - Hogy csinálja? És az ajakrúzst nem tette fel? Micsoda dolog ez? - Két ujjúval megcsippenti az alsó ajkamat, elengedi, s csippenti újra. - Maga egyfolytában duzzog, csücsörít, vagy egyszerűen csak beteg?- így születtem - mondom. - Ilyen.- S mikor csókolják, nem reped?- Nem — mondom. — Nem reped. És engem még soha senki, szóval engem tulajdonképpen még nem csókoltak meg.- Hülyeség. Lehet, észre sem vette. A forgalom ilyen. Az embert teszik-ve- szik, forgatják, néha megverik, mi meg szarjuk össze magunkat, hogy ügyesek legyünk, s csak akkor vesszük észre, hogy csókolnak, ha már öt perce a szánkban forog a nyelvük. Én nagyon utáltam az ilyesmit. Magának az a dolga, hogy próbálja behúzni egy kicsikét. Az ajkát. Ért engem? Beszippantja ügyesen, s ha nézik, ha nagyon nézik, jól láthatóan azt nézik, hogy ilyen vékonyka, csenevész alsó ajka nem is lehet senkinek, s akkor hirtelen kiengedi a húst. Érti? Hogy duzzadjon nekik. És az ajakrúzst nem szbad elfelejteni.- Milyen forgalomról tetszett beszélni? - kérdezem. - Én feleségnek jöttem ide, hozományt nem nagyon hoztam, de a ház asszonya leszek!- Na, jó, jó, én most magamról beszéltem. Magából lehet feleség, cseléd vagy a ház szeme fénye, teljesen mindegy. Érti, hogy teljesen mindegy?!- Úgy tudom, hogy a nevünk már ki van függesztve. Nálunk úgy mondják odahaza, ha valakinek ellenkezése van, jelentkezhet.- Mindennel egyetértek. - Ütögeti a kézfejemet, nem tudom, hogy ez minek a jele, lehet, hogy csak nyugtatni akar, de az is elképzelhető, hogy nem mondja ki a gondolatot, mármint hogy „képzelődj csak, édesem!” - Csakhogy tudomásul kell vennie, hogy nálunk illetlenség csúnyának lenni, legyen kérges a talpa és szaros a segge, de ha megjelenik, kellemesnek kell hatnia. És tudjon tangózni. Maga tud tangózni?- Nem tudok tangózni - mondtam. - De járom a csárdást, a polkát és a keringőt.- Tangót nem?- Nem.- Micsoda világ?! Ki szülte magát? Hihetetlen!- És tudok csepűt fonni, szőni, kukoricát fosztani, és meszelni, kovászolni, dagasztani, kenyeret bevetni, és tudok...- Befelé! - mondta. - Irány a nagy szoba. Majd én megmutatom magának, hogy mi az élet értelme.- A bugyit felhúzhatom?
