Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Vankó Attila versei (esti mulatság, kocsonya, hát, közhelyellenes vers)
Vankó Attila versei míg éhségem szét nem marcangolja totál fel nem zabálja hát nem is olyan rossz sőt meglepően tűrhető még talán fel is olvasható annyira nem eseménytelen mint a holnapi álomba nyelvét nyakam köré tekerő valóság közhelyellenes vers ami bennem lakozik ugye hát semmi érdekes mint más egyéb létezek elképzeléseim vannak gyilkoltam bennük örömmel én is magamhoz nyúltam újratöltöt- tem a fegyvert közelieknek stampedlikben úsztattam a házit titkaidban fürödtem fonnyadt szoknyán virágaid szagoltam csajom kezébe raktam sorsomat az isten talán megérti hogy is kell ezt megélni pohár vízbe hullott szúnyog szívószálon szundikál a vérem nagymosásban beleim a távolban reflektorokra fogadott a durcás megvilágosodás áram nélküli lakás rezsijét megint fizetni azt kéne de nincs miből kiből varázsolni képletesen nyuszis lányok nyálazására sem jut előkészítem magam gyertya faggyúja melegíti mellem csődbejutott testem röhögi szét e fóldtökét elnézést kérek földiekét már őszintének sem módi lenni kell fejjel cammogni a falnak marcangolnak valahányadszorra összejön kitörés a rothadó frázisokból emelkedő tűzön pirulok máglyarakásra hordják égetik maradi szellemét egy életre halálig el kisanyám az égig értünk csak bírjuk még ki csupán vágjam már be
