Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Fónod Zoltán: „...aki mindig hiteles tudott maradni” (Beszélgetés Rákóczi Lajossal)
H. Szabó Kinga / Fonod Zoltán búcsúztattam volna Őt. Legalább a síremlék azonban már a szívem szerint és Gyula életében vallott elvei szerint készült. Alkotója Jaroslav Kubicka, aki maga javasolta, hogy egy nagy, alig megmunkált gránittömböt tud elképzelni Gyula sírjaként. A síremlék részletekben készült, először a vízszintes kőlap készült el, amelybe Szabó Gyula egyik grafikáját gravírozták, majd ezután következett a háromtonnás kőtömb elhelyezése. Ezt egy szombati napra terveztük. Előtte, csütörtökön — hoszszabb száraz időszak után — esni kezdett. Esett, rendületlenül, még szombaton is. El se tudtam képzelni, hogy fog a teherautó a temető ázott talaján a sírig eljutni. Miközben ezen törtem a fejem, fölhívott a szobrász: Legyek türelemmel, útközben eltörött a teherautó tengelye, valahol Krivánnál vannak, át kell rakni a követ, darus kocsit kell szerezni. Losoncon pedig az eső még mindig esett. Végre megérkezett a szállítmány, most még át kellett emelni a nehéz követ az immár lefektetett vízszintes lap fölött úgy, hogy egyik se sérüljön. Leírhatatlan izgalmas percek következtek, melyek alatt a szobrász szinte életveszélyes manővereket végzett a levegőbe emelt kő alatt átszaladva, miközben a darus kocsi eleje a súly ellenében magasan a levegőbe emelkedett. Mindezen izgalmak után a KŐ a helyére került. S ekkor, ebben a pillanatban, amikor mind, akik jelen voltunk, fölsóhajtottunk a megkönnyebbüléstől, elállt az eső, kisütött a nap, megszólalt egy csalogány és felcsendült a déli harangszó. H. Szabó Kinga „ ...aki mindig hiteles tudott maradni” Beszélgetés Rákóczi Lajossal * Régóta őszinte tisztelője vagy Szabó Gyula művészetének. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat, hol és hogyan ismerted meg a művészt?- A tények tisztelete arra késztet, hogy Szabó Gyula munkásságáról, a vele való kapcsolatról szólva elsősorban Veneny Lajos okleveles növénynemesítő személyét említsem. Veneny Lajos növénynemesítő 1941-ben költözött Ersekkétyre, a kétyi pusztára, ami akkor az egyházi birtokokhoz tartozott. Édesapám itt dolgozott mint gazda. Feladatai közé tartozott, hogy a Veneny Lajos által vezetett Növénynemesítő Állomás részére a talajmüvelést biztosítsa. Ebből a kapcsolatból később tartós barátság lett. 1944—45 telén a Garam menti álló frontharcok miatt (mivel a majorság a frontvonalba esett) 1945 januárjában a német hadsereg kilakoltatott bennünket. Veneny Lajos a Szemere melletti Lapos-pusztára került, ott vészelte át a háború végét. Én 1945 augusztusában kerültem Veneny Lajoshoz Lapos-pusztára. A háború után a Nemesítő Állomás helyét Anyalán, az Érsekújvár mellett újonnan megalakult egyházi birtokon jölték ki. Novemberben költöztünk Anyalára, s 1945 november 1-jétől a Nemestő Állomás alkalmazottja lettem. Ez akkor magánvállalat
