Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Fónod Zoltán: „...aki mindig hiteles tudott maradni” (Beszélgetés Rákóczi Lajossal)
aki mindig hiteles tudott maradni” volt, Veneny Lajos tulajdona. A nemesítéshez szükséges szántóföldet Veneny az egyházi birtoktól bérelte. Veneny Lajos ez idő tájt már elismert szaktekintély volt a növénynemesítésben mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában. Számos gabonafajtát nemesített, ebben mindig megelőzte a korát. Vélhetően abban is, hogy nem volt szakbarbár, minthogy müvészetszerető volt. Komoly képgyűjteménye és gyönyörű keleti szőnyeggyűjteménye volt. A háború alatt a képek és a szőnyegek jelentős része elveszett. Veneny Lajos ezekben az években a legnagyobb értéknek a Szabó Gyula-képeket tartotta. Nagyon büszke volt arra, hogy 1923 táján, amikor először találkozott Szabó Gyulával, azonnal felismerte tehetségét és első látásra kb. 10-12 képet vásárolt a fiatal művésztől. Ez az első találkozás meghatározó volt mindkettőjük számára. Ettől kezdve nagy lelkesedéssel támogatta - anyagilag és erkölcsileg - a fiatal művészt. Segítette a művészt első pozsonyi kiállítása megszervezésében is. Ennek a kiállításnak nagy sikere volt, Szabó Gyula ösztöndíjat kapott Párizsba, illetve Európába. Igazi nagy barátság alakult ki közöttük, s ez életük végéig megmaradt. Szabó Gyula sose felejtette el, hogy Veneny Lajos - anyagilag és szellemileg -fiatal korától támogatta a művészt. Veneny viszont rendületlenül hitt Szabó Gyula művészetében... Meggyőződéssel vallotta, hogy Szabó Gyula helye a legnagyobbak között van. * Személyesen hol és hogyan ismertétek meg egymást, mikor találkoztatok?- Már sokat hallottam róla azt megelőzően, hogy először találkoztunk. Veneny Lajos számára Szabó Gyula mindennapi téma volt, így talán az is természetes volt, hogy nagyon megilletődve fogadtam Szabó Gyulát, alig mertem előtte megszólalni. Ez azonban nem tartott sokáig, nagyon közvetlen, barátságos tudott lenni, így aztán a feszélyezettségem oldódni kezdett. Az alatt a hat hét alatt, amíg Szabó Gyula Anyalán tartózkodott, legalább negyven olajfestményt festett, nagyrészt a Nyitra partján. Jó pár akvarellt és egész sor tussrajzot is készített. Nem szokott reggelizni. Már kora reggel, hat órakor kiment a Nyitra partjára, gyalog, és délután két óra körül jött ebédre, egy-egy gyönyörű olajképpel. Rengeteget dolgozott, volt úgy, hogy éjszaka is festett képeket. Másnap reggel aztán behívott a szobájába és megmutatta az éjszaka festett képeket. Esténkén, vacsora után rendszerint a verseiből olvasott fel, vagy írókról, könyvekről, művészekről mondta el a gondolatait. Felejthetetlen esték voltak, órákig hallgatni lehett őt. Nagyon fontos volt számára a sport. Naponta futott, úszott, természetesen esténként nekem is vele kellett úsznom, fürdés után pedig legalább öt kilométert futni a Nyitra partján, a töltésen. Kisportolt volt, bár én 18 éves suhanc voltam, ösz- sze kellett szednem az erőmet, hogy bírjam vele a futást. Persze, nem csak futott, sok szép képet is festett, s nagyon jól érezte magát régi barátja, Veneny Lajos társaságában. S Veneny Lajosból is kitört a műgyűjtőszenvedély, s jó pár képet vásárolt a frissen festett alkotásokból.
