Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Kubička Kucsera Klára: Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében
Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében ok figyelmét. Könnyű lenne ezt a művészi magatartást a pesszimizmussal eljegyezni, hiszen a könnyelműen nyilatkozgatók, a címkék szerint gondolkozók az élet bonyolultabb dolgait hajlandók mindenestül negatívan értékelni. A valóság nem olyan egyszerű, hogy jelenségei egyetlen szóval, kész formulával meghatározhatók lennének. A vidáman mosolygó embernek is megrezzenhet a szempillája, ha átsuhan agyán a szeretteiért feltámadó aggódás, a gyanútlan bizakodásra is árnyék borulhat, ha ki-ki szembenéz az elmúlás jeleivel: az alkotó munka nemcsak örömet okoz, de gonddal is jár. Miként fordítva a télre is tavasz következik, a pusztuláson az életösztön győzedelmeskedik, a korosodók végnapjait se engedi elcsendesedni a gyerekzsivaj.”14 Mindez általánosságokra utal. A nagy bemutatás így művészettörténeti és kritikai szempontból elsikkadt. A kiállítás szakmai visszhangjával is adósak maradtak a magyarországi művészeti írók. A hetvenes évek közepén a Szlovák Nemzeti Galéria megbízta akkori munkatársát, Tomás Strausst egy Szabó Gyula ouvre-kiállítás, valamint egy nagyobb méretű katalógus előkészítésével. A kiállítás kiesett a galéria tervéből, azonban a katalógusnak 1981-ben mint önálló monográfiának kellett volna megjelennie. Tomás Strauss emigrálása miatt ez is elmaradt. Strauss a hetvenes évek végén írta meg munkáját. Opponensei a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója, Ján Dekán, valamint a művészettörténeti tanszék vezetője, Ján Michalides és dr Brozík voltak. A normalizáció éveiben vagyunk és az opponensek ennek szellemében dolgoztak. Strauss komoly munkát végzett. A 110 oldalas kéziratban végigkövette a művész munkásságát, az összes műfajt, melyben alkotott, tehát nemcsak a festészetet, grafikát, akvarellt, rajzot, hanem az alkalmazott grafikát, plakátterveket, könyvillusztrációkat, diplomaterveket is. Ezenkívül gazdag adattárat gyűjtött ösz- sze, bibliográfiát, az egyéni és csoportos kiállítások jegyzékét, idézeteket más szerzők méltatásaiból és az illusztrációk jegyzékét. Bár Strauss hű akart lenni önmagához és a művészhez is, bizonyos megszorításokkal számolnia kellett akkori alacsony szintű munkabeosztása és a galéria vezetőségének normalizációs kultúrpolitikája miatt Ezért munkáját ma nehéz teljes egészében időszerűnek tartani, azonban forrásmunkaként és művészettörténeti konfrontációként nélkülözhetetlen az életmű megközelítéséhez. Főleg két fejezetre hívom fel a figyelmet: az egyik a „Motívumok, ikonológia,” a másik a művész helyének, „besorolásának” a meghatározása.15 „Az egyik lehetséges út Szabó Gyula müvének megvizsgálásához és magyarázatához egy vertikális keresztmetszet, mely a technikákat tartva szem előtt feltárja az egyes művek összefüggéseit, fejlődését és áttételeit, valamint az egyes műfajok fontosságát az életművön belül. A másik, nem kevésbé attraktív hozzáállás, a horizontális keresztmetszet, a tartalmon vagy motívumokon keresztül való megközelítés, amely az idő és a formai fejlődés kronológiája helyett Szabó művészetének szimbólumait és jeleit veszi figyelembe. Ezt a módszert választotta, sikeresen, a közelmúltban e sorok írója (Kubicka Klára: Szabó Gyula kismonográfiá-
