Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Kubička Kucsera Klára: Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében

Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében

Első kiállításai kapcsán egyes publicisztikai írásokban felmerült az „őstehetség” divatos jelzője, amit Szabó Gyula egyértelműen elutasított. (Ezekkel az évekkel kapcsolatban a monográfiához tanulmányozott források és anyagok között o- lyan dokumentumokra akadtunk, amelyek segítségével ki kell küszöbölni egy mindeddig szereplő életrajzi mítuszt és tévhitet. Szabó Gyula első komolyabb katalógusát Marian Váross szerkesztette 1957-ben. Itt olvashatjuk először Szabó Gyula 1937-es párizsi útjával kapcsolatban, hogy a művész 1936-37-ben meglátogatta Ausztriát, Svájcot, Svédországot és Párizsban másfél évet töltött a Julién Akadémián. Mindez misztifikáció, amely Szabó Gyula azon Curriculum vitae-jé- ből származhatott, amelyet a művész a Blok slovenských výtvarníkovnak írt 1949- ben, tagsági felvétele érdekében.7 Ezt szinte mindenki átvette további munkájában (jómagam is az első katalógusokban). Az 1942-es Nógrádi képzőművészeti kiállítás katalógusából11 azt tudjuk meg, hogy az 1937-es márciusi és decemberi pozsonyi kiállítások közötti időszak között „fél évet Pozsonyban tölt Brogyányi Kálmán segítségével”. Ezután utazik el és hazajövetele után novemberben megrendezi második pozsonyi kiállítását. Valójában Szabó Gyula csupán Párizsban járt 1937-ben és a Julién Akadémiát hat hétig látogatta. Ennek főleg szubjektív okai voltak.)

Ezután szinte húsz év telt el, míg a figyelem újra művészetére irányult - ezt főleg az 1957-es kiállításának köszönhette. Ezt a kiállítást Marian Váross segítségével rendezte meg, aki szerzője volt a katalógus előszavának is. Marian Váross, a szlovák művészettörténet-írás egyik alapító személyisége, a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója volt, 1968 után a norma- lizáció áldozata, többé nem publikálhatott. (1991 óta az ő nevét viseli a szlovákiai műkritikusok évi díja.) Szabó Gyula művészetével több munkájában behatóan és megértéssel foglalkozott (így az 1957-ben rendezett pozsonyi kiállítás kapcsán, illetve az 1960-ban megjelent 1918-1945-ös korszakot felölelő könyvében9, majd ő rendezte a 1966-os pozsonyi kiállítását is.)

Az 1957-es katalógusban Váross alapvető jellemzést nyújt az akkor már ötvenéves művész érett művészetéről. „Szabó sajátos képzőművész, munkásságát puritán önfegyelem és egyéni művészeti program jellemzi. Nézete szerint a művésznek nem szabad szétforgácsolnia az erejét, hanem tudását és képességeit arra kell összpontosítani, hogy érzelmi világa összhangban legyen a müvével és az egyéniségével. Szabó szerint minden valódi műalkotás az élet komoly szintézise.” (...) „Szabó bonyolult egyéniség, érdeklődése széles körű, képzelőereje gazdag, kifejezőképessége erőteljes. A kezdeti nehézségeket, melyeket a hivatására való felkészülésének elégtelensége okozott, tehetsége segítségével leküzdötte. Tehetsége és ritka alkotóképessége nemcsak művei mennyiségében, hanem azok gondolati és formai gazdagságában is megnyilvánult. Megismerte az európai modern művészetet, melyből egyformán közelinek találta Cézanne, Van Gogh, Redon, Ensor, Chirico vagy a szürrealisták művészetét. Kezdettől fogva hajlamos volt víziói, va