Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából Vajúdó-Ősi-Bölénynek Szülve teret. Jaj, csupa bíbor, jaj csupa Csend, A barlangi-mélybe csepeg... A Mágneses-Tér vonz Odafent: Tedd homlokomra hűvös kezed, Adj csodaszert, Védjél... Kigyújtva Szent-Mécsesed, Vetítve jón, rám a Képed... EGÉSZT mutatva, hol szétesett Az ősi, és az új élet, S a végzetek. Jaj, csupa bíbor, jaj, csupa Csend, Vert, csóktalan számba hebeg: Ember nélküli lesz ím a Rend... Ó, hol van - ó, hol!? - A kezed Oldani: EZT. (1969. április. 1. éjféli óra.) (Nem szánt szándékkal) Nem szánt szándékkal születnek a müvek. Ismeretlen erő lök remeket búsan - a szépségre kényszeredett - nagy ívén az Ismeretlen Betűnek. S hol árlyukgatta sziklákba befűznek átmosva a résen tengereket, dús fénybe és árnyba hemperedett kigyújt lángja a Halhatatlan Tűznek... S bárha tudod is, hogy Kimérák űznek, s áhítod a „való” szürke partját, rajtad kívüli erők akarják sorsod. - S minden rejtekkel összefűznek!... S ők, akik kelyhedet odatartják áldozati itallal telt: a Műnek.
