Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából Festés közben A számig tör föl az írás, véres az égre habszín rázuhan a pocsolyában, hol tükröz fényes kék-menyországod én Uram. Béka-had vartyan a felhám bőrzik, iszap ragyog a sár puhán... A vén fák bolond árnyuk őrzik s közöttük fut el én utam. Élet, tehetség!... jaj! Minden kétes Hitünk, reményünk merre van? És az Ős-örök hol minden véges Mit adhat még az Egy-Mindenséghez? Ha, mi jön, máris veszve van és nincs köze semmi istenséghez (1970 körül) Magányosan is közös-csatázva Oh, Istenem! Add, hogy ne sikítsak Egyedüllétem fenekén. Maradék parazsamat szítsad! Ne hulljon végleg a remény. Tartson még ki az életnek vágya Hitetve, óh! - Szép a világ, S nem csak gyilkos anyag mozgása: Kép, nő, vers, álom, fény, virág...! Oh, Istenem! Add, hogy ne sikítsak, Nyugtassanak a csillagok, Tudva: a Térből Te sem taszíthatsz, S hol minden mozog: nincs halott. Csak képzelés az ember magánya, Ámít a csönd, a lélek is:
