Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából Hát van a léleknek teste? Feleljen, aki ír! Ha költő lett a bestye, Kell, tudja: mi az ír! Nem ajándék az élet... — Kelepei, mint malom - Nem büntetés... Szükséglet! És elcsúszik azon... így vége lett a versnek. Most már minden jöhet! Ne fösse magát szentnek: aki költőt követ. (1970) (Nem hiszek az álomnak) Nem hiszek álomnak, valónak A hívők mindig megcsalódnak. Hitek és elvek, mindig csapdák A megfogottakat becsapják. Kőből, vasból, aranyból rácsok Mind bezárják az igazságot Angyal őrzi, vagy porkoláb-had és őket őrzi mind, aki rab. Dioritok, meteor-messzék Az Igazságot ne keressék Rácson kívül, vagy azon bévül Mindenhol csak a kényszer békül. Éjféli órán Ébren. A szemem éjbe mered, gyúrja a Massza-Sötétet... S megformált-Réme égnek ered:
