Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából Kutatva éjemben a pásztori fároszt Szívemet küldve bús Betlehem-csillagának Óh, elérem-e végül a Túlparti-Várost! Cet-gyomrában, vagy Cháron ladikján kifutva, Hol leszakad rólam, vedlőn ember-magányom És nem mereng többé lelkem semmi arányon A végső „Tojáshéjon” ívesen kibukva A Szimmetriába, mely Mindennel arányos. Micsoda rettenet... Micsoda rettenet remeg elénk, Valahol a vörös - zöldbe esve -, a Kör-Végtelent befejezve a MONDHATATLAN-LYUKKAL tör felénk, s milliárd súlytalan, keresve a SÚLYT - kizengi rémülten zenénk... Míg a NAGYBA ökrend kicsi cserénk, a HÁNYÓDÁSBA beleveszve. Hol az az óriás, szent, furcsa Birtok, melyről zenéltek, festetek, írtok, a valótlanba Valót verve? Mind: holtak, élők! - s nő keserve iszamos gennynek, s penészes nyirkot kereng a LYUK... S nincs benne Birtok. (1969. október 23.) Nem ajándék... Nem ajándék az élet, nem büntetés a sír. Csak annyit ád a lélek amennyit teste bír.
