Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából Hold-vonta kín húz az égen át, Hajtja az ég kormos bivalyát... Csobban a kút, egy csillag esett: Fényénél írtam e versemet. (1967) (Vadulnak a jázminok) Vadulnak a jázminok a kertben, fehér csokrokkal integetnek, Zúgó júniusi fergetegben... Ki tudja, milyen isteneknek? Ablakon át nézem őket - szemben fal, karó palánk, csupa szirom S költeményt forgatok fejemben, mely fehéren: vád s csupa iszony S mit tudok tenni? Nézem a harcot És látom, a sziromrengeteg Úgy tesz, mint aki „lőcsöt akasztott” S mintha ő volna a fergeteg... S a vihar széttépi ím a bokrot a szél bömböl még egy győztesei és fölhajt ezer levelet, szirmot: hullni... S mind hiszi, hogy hős lehet. (1971) (Szememben formálódik a Minden) Az én szememben formálódik a Minden A föld rögei testemmel hasonlatosak Az ég üvegfala mögött művem az Isten s a fiivek az én könnyeimtől harmatosak Tisztább vonalakba én rögzítem a káoszt Szent, biblikus tájakon hajtom át a nyájat
