Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Versek Szabó Gyula hagyagyatékából És elalszik mind a szó a költőben. S az égen szín, borongás a felhőben Lesz tovább, s az éjszakai esőben Kopogni fog a ritmus, az áztatás Gyökérig ér, csíra kél, ős-átadás Sóhajt, nyösszen - Ó, hangtalan áradás Agyamban, szívemben s holt a számadás Holt a csendesség is, holt a lázadás. S utolsó gondolatom szakadt, tévedt A Határtalanban, s nem érhet véget Bár kezdetétől örökre elszakadt. Idézem itt ezt az utolsó képet Esett fejjel, látnok, a ködbe nézek Tűnő létemre még búsan rátapadt. (1969. január 3.) Hold-varázs Hold vonta kín húz az égen át... S mondjuk ezüst, meg azt, hogy agát. Szavakkal játszunk bús égre esett, Gyermekien végzeteset. Hold vonta kín húz az égen át, Pislognak messzébb a planéták. Az Orion-köd lova nyerít: Egy itt a szállás, s az, mi repít... Ülök a dombon, éjszaka van, Csillagok között csillagtalan. Zizzen a lomb és nyösszen az űr S szívemben minden összezendíil: Patak rohan, a volt tengerár És minden ami volt, s messze már. Kavics koccan, a mélybe neszez... Oh, csengő Csend - a Végtelen ez?
