Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Szabó Gyula: versek a hagyatékból (Egy az Idő és egy a Tér), Betáplálva, Hold-varázs, (Vadulnak a jázminok), (Szememben formálódik a Minden), Micsoda rettenet..., Nem ajándék..., (Nem hiszek az álomnak), Éjféli órán, (Nem szánt szándékkal, Festés közben, Magányosan is közös-csatázva)
Száz éve született SZABÓ GYULA VERSEK SZABÓ GYULA HAGYATÉKÁBÓL (Egy az Idő és egy a Tér) És eltűnőben minden itt van, Mert egy az Idő és egy a Tér És rajtuk kívül hova térhet mindaz, ami élve halva Itt kereng csak? Óh, hová fér Annyi halott? - S hol mind magában Küzd, hallgat a nagy Arzenálban Egyik sem tudja, hogy miért! Eltűnőben és feljövőben Minden perc... S csak a vak remény Csőváz..., s diorit kemény. A Vég tornyosul minden jövőben A Vég, amely újra élet: Folytatás... Mely nem ér Véget! Igaz erőimre nem volt szüksége koromnak, s hiábán hulltak el álmaim meddő talajon. Bús báván virágzott vágyakozásom magason s lenn: csírázásom volt ölő mérge italomnak. Betáplálva Mikor majd az utolsó képem festem És elborongok az utolsó versen Egy súlyosan bíborló komor esten Hol életemet végképp elfelejtem S holt fejem munkaasztalomra ejtem... Ott akkor már semmi sem telik tőlem Meghal a szín a forma a festőben
