Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)
78 TANULMÁNY Bátky a végletekig nagyítja az angol lányok szépségét, a fiatal brit rózsaszálak ham vasfehér és ártatlan külsejét. „O, az angol nők testének csodálatos, villanyos rugalmassága! Csak versben lehetne kifejezni, milyen jó egy angol lányt simogatni, így éjfél után,”16 Szerb Antal a nőkről folytatott fejtegetéseiben végtelenül élvezetes és humoros hangot üt meg. Bátky János szerint Anglia furcsaságokkal teli, vad vidék, ahol az ember nem engedheti meg magának, hogy egy a fiatal Pendragont magára hagyjon. „Még eltévedne, és véletlenül Skóciában lyukadna ki, amitől Isten óvja”11 (Sajnos a későbbiekben nem derül ki, hogy mi oly elrettentő Skóciában, én magam második otthonomként szeretem.) A walesiekről sincs jobb véleménnyel, egytől egyig mind bolondnak tartja őket, habár ezt a „tényt” Angliában minden elemista tudja. A walesiek Bátky számára amúgy is nagyon különösek, ugyanis mindannyian metodisták és a katolicizmust még mindig az ördög művének tartják. A helyi próféta, Pierce Gwyn Mawr pedig azokat a szalmaszálakat viseli a hajában, amelyeket a Lear király óta Nagy-Britanniában minden jóravaló őrült kötelezően hord. Bátky különösképpen kedveli az angol fővárost, amelyben hat hétig még Casanova is szűzi életet élt. London egyik utcája például annyira előkelőnek tűnt a számára, hogy mindig könnyes szemmel ment végig rajta. (Bátky sznobizmusáról partnernője, Cynthia kapcsán alább még lesz szó.) Mivel a Pendragon angol kísértethistória, természetesen nem hiányozhat belőle egy vérbeli angol kísértet. A hagyományos angol kastély mindig is biztos menedéket nyújtott a szellemeknek, ám a Llanvygan-i kastély e tekintetben egészen rendkívüli. ,pl megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt benne kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve.”n S amikor Bátky legelső álmatlan éjszakáján megjelenik a folyosóján egy öreg szolga, óriási középkori kísértetnek nézi. Csak később, a szobájában tisztázza magában, hogy a szolga nem is középkori ruhában volt, hanem inkább korai tizenhetedik századiban. Bátky János, eredeti angol mintára, mindig hálát ad az Istennek, hogy Angliában lehet, ha kisüt a nap. „ Angliában ritkán süt a nap, de ha süt, olyan gyönyörűség, mintha aznap sütne először, egy vadonatúj világ fölött.”19 Amikor pedig megismeri az ír Maloney-t, aki hegymászó és külföldi kalandjairól mesél, elfogja Bátkyt az a mély tisztelet, amit akkor szokott érezni, amikor átéli a Brit Birodalom nagy méreteit. Az angolok, meglátása szerint, úgy mennek Burmába, mint ő például Egerbe. Természetesen sokkal kevesebb kíváncsisággal, ugyanis tudják, hogy a világon mindenütt egyformán angolok között lesznek. S valahogy megbékél hősünk az angolok vendégszeretetével is, már nem csinál ügyet belőle, ha Earl Of Gwynedd visszavonul a laboratóriumába s faképnél hagyja vendégét: Earl of Gwynedd néha akár hat hétre is bezárkózik a termeibe.
