Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Magyar groteszk (Keszeli Ferenc két könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 69 vezet benső értékei, a stílus finomsága, rejtelmei. Keszeli ezt is látja a Költészet című háromszorosában: „A szókészlet örökké szabad préda. / Csak / a szavak sorrendje varázslat. Néha.” A Gyógyiromémy című versében is ehhez tartja magát! Úgy véli, „elnyűtt szívére” kellene „herba”, s közben Marcira gondol, aki Hevesen él. Megkérdezné őt, „hogyan kell élni?” Merthogy Marci egészen jól él Hevesen. Nem így a költő, szíve „hevesen” ver bár, ám „a kert, mint az élet: rövid.” Kutyájával múlatja az időt a kertben, s felsejlik a vég is, s hogy „odalenn nem jó, de fönt se / mindig éden” és talán Hevesen Marci is csak árny! Látomásos, szomorkás hangulat. Játszik a költő a nyelvvel, s kissé az élettel is. Grammatikai szabályt nem vét, bár néha önkényeskedik és gyakran archaizál, zsonglőrködik a fogalmakkal, s mintha versei mélyén, valahol a játszi képek és hasonlatok mögött a múló idő rettenetes mélysége sötétlene, mintha boszorkányszombatot ülnének a múlt komor árnyai. De nem csak a nyelvvel játszó kénye-kedve nem vét szabályt, a gondolatiság és szellemesség csapongó fényei, a játékosság fürge ko- boldjai sem hagyják el. Nyelvezetében gazdag és stílusában csillogó, gondolati mélységében sem elhanyagolható líra ez, sajátos hang és új minőség, kiemelkedő a kor megfáradt szóbűvészeteiből. Sajátosságában, rejtélyessége üregeiben mintha valamiféle alaktalan szorongás és hetyke bánat barlangrajzai derengenének. 3 Mintegy intő jelek ezek. A könnyed groteszkség mögött nagy komolyság, sőt komorság rejtezik. Mint a Komorkor című versben is. Nehéz kór, már-már el- veszejtő, bár segíthet rajta orvos, méla pap, bor vagy sürbet, „varázsgolyó / egy jó/s/ nő asztalán.”, de „kapszula méreg,/ főzött fakéreg,/ égi - áldomás is” - talán. A baj kilétét illetően a W. S. emlékének című versben némi magyarázattal szolgál: „Sándor, már én is vénülök”, s a kuckó és szív, mely „kivásik”, majd „Sanyika, remeg a testem... Elhullok, el, mint az ének.” Bizony nem póz ez, attól sokkal iga- zabb! Benső tapasztalás, létélmény. A „provincia” rengeteg benyomást képes nyújtani s a költő magába szívja őket, mint a szivacs az epét. Benyomásai gazdagságát a könyv végén a Tartalom tükrözi. Nem sorolom fel az összes verseimet, van vagy százhúsz. Olyan változatos és tarka paletta, mintha maga is vers lenne, valamiféle szabad vers kötetlen áradása! Lírai folyam lévén a költő témáiról, költészete tartalmáról alig nyújt információt, talányos, életérzését, komor hangulatait és felszabadult pillanatait éppen csak sugallja. Mintegy törvények nélküli rend és szeszélyes mozaik, parttalanul áradó gazdagsága inkább csak varázsos természetét érzékelteti, mint kitapintható valóságát. Már-már olyannyira kaotikus, mint az élet maga, mintha a költő nem is annyira írná, mint inkább élné költészetét. (Zs. Nagy lírája volt ilyen. Érdekes módon az is a groteszk jegyében!) Igen, műfaj, mely egyben életérzés, úgy gondolom. Vannak benne bőven archaizmusok, ódonnak tűnő szófűzések és torzók, melyek a történelemre utalnak bár, mégis frissen mai-