Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Magyar groteszk (Keszeli Ferenc két könyvéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE 69 vezet benső értékei, a stílus finomsága, rejtelmei. Keszeli ezt is látja a Költészet című háromszorosában: „A szókészlet örökké szabad préda. / Csak / a szavak sor­rendje varázslat. Néha.” A Gyógyiromémy című versében is ehhez tartja magát! Úgy véli, „elnyűtt szívére” kellene „herba”, s közben Marcira gondol, aki Heve­sen él. Megkérdezné őt, „hogyan kell élni?” Merthogy Marci egészen jól él He­vesen. Nem így a költő, szíve „hevesen” ver bár, ám „a kert, mint az élet: rövid.” Kutyájával múlatja az időt a kertben, s felsejlik a vég is, s hogy „odalenn nem jó, de fönt se / mindig éden” és talán Hevesen Marci is csak árny! Látomásos, szo­morkás hangulat. Játszik a költő a nyelvvel, s kissé az élettel is. Grammatikai szabályt nem vét, bár néha önkényeskedik és gyakran archaizál, zsonglőrködik a fogalmakkal, s mintha versei mélyén, valahol a játszi képek és hasonlatok mö­gött a múló idő rettenetes mélysége sötétlene, mintha boszorkányszombatot ül­nének a múlt komor árnyai. De nem csak a nyelvvel játszó kénye-kedve nem vét szabályt, a gondolatiság és szellemesség csapongó fényei, a játékosság fürge ko- boldjai sem hagyják el. Nyelvezetében gazdag és stílusában csillogó, gondolati mélységében sem elhanyagolható líra ez, sajátos hang és új minőség, kiemelke­dő a kor megfáradt szóbűvészeteiből. Sajátosságában, rejtélyessége üregeiben mintha valamiféle alaktalan szorongás és hetyke bánat barlangrajzai derengené­nek. 3 Mintegy intő jelek ezek. A könnyed groteszkség mögött nagy komolyság, sőt komorság rejtezik. Mint a Komorkor című versben is. Nehéz kór, már-már el- veszejtő, bár segíthet rajta orvos, méla pap, bor vagy sürbet, „varázsgolyó / egy jó/s/ nő asztalán.”, de „kapszula méreg,/ főzött fakéreg,/ égi - áldomás is” - talán. A baj kilétét illetően a W. S. emlékének című versben némi magyarázattal szolgál: „Sándor, már én is vénülök”, s a kuckó és szív, mely „kivásik”, majd „Sanyika, remeg a testem... Elhullok, el, mint az ének.” Bizony nem póz ez, attól sokkal iga- zabb! Benső tapasztalás, létélmény. A „provincia” rengeteg benyomást képes nyújtani s a költő magába szívja őket, mint a szivacs az epét. Benyomásai gazdag­ságát a könyv végén a Tartalom tükrözi. Nem sorolom fel az összes verseimet, van vagy százhúsz. Olyan változatos és tarka paletta, mintha maga is vers lenne, vala­miféle szabad vers kötetlen áradása! Lírai folyam lévén a költő témáiról, költésze­te tartalmáról alig nyújt információt, talányos, életérzését, komor hangulatait és felszabadult pillanatait éppen csak sugallja. Mintegy törvények nélküli rend és szeszélyes mozaik, parttalanul áradó gazdagsága inkább csak varázsos természe­tét érzékelteti, mint kitapintható valóságát. Már-már olyannyira kaotikus, mint az élet maga, mintha a költő nem is annyira írná, mint inkább élné költészetét. (Zs. Nagy lírája volt ilyen. Érdekes módon az is a groteszk jegyében!) Igen, műfaj, me­ly egyben életérzés, úgy gondolom. Vannak benne bőven archaizmusok, ódonnak tűnő szófűzések és torzók, melyek a történelemre utalnak bár, mégis frissen mai-

Next

/
Thumbnails
Contents