Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Magyar groteszk (Keszeli Ferenc két könyvéről)
68 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Talán nem tévedek, ha azt mondom: ma Borbély Szilárd lírája reprezentálja a legteljesebben, mert legnagyobb művészi erővel a magyar irodalom fiatalabb évjáratainak a költészetét. Tőzsér Arpád Magyar groteszk {Reszeli Ferenc két könyvéről) 1 Felvidéki magyar groteszket adhattam volna címül, de... minek tájolnám be s szűkíteném a minősítés érvényét és a műfaj hatáskörét, ha egyetemes méretekben is helytálló? Legyen hát magyar groteszk! S hogy a művek bemutatása hasonló szellemben történjen, kezdjük a végén. Az utolsó lapoknál. Rendhagyó müvet érdemes szokatlan módon bemutatni. Mert mindkét könyv, már első látásra, külsejét nézve is - szokatlan! Művészi kivitelűek, remek vászonkötésben, krétapapírra nyomva, minőségi munka! Kiadta: a Méry Ratio. Az egyik mű utolsó oldalán rövid tájékoztatás: „A Méry Ratio első bibliofil kiadványa. A kötésterv, az előzéklap és a tipográfia Székházi Ferenc munkája. A borítón Szkukálek Lajos Kerál című festménye. A kötetből 99 számozott példány is készült a szerző aláírásával.” Ennyi a keretben lévő információ. Előtte néhány lapon, A Szerzőről címen utószófélét közöl a kiadó. (Szövegében a szerző keze nyomát sejtem, de ez nem biztos.) Szellemes, bár kissé pózgyanús szöveg, de ez sem biztos, talán mégsem! Arról tudósít, hogy Reszeli első és második önálló kötete között, egyébként az Egyszemű éjszakában debütált, tehát 1970-től 1988-ig tizennyolc év telt el, „mert mások így akarták”. A harmadik kötet megjelenéséig, 1988-tól 2006-ig ismét tizennyolc év telt el, „de ezúttal már maga a költő akarta így”. A Szerzőről szóló írás csalódottságot és megbántottságot, félreállást és visszahúzódást, magányt s már- már remeteséget sugall, melyben a költő így vallja: „Egyre jobban érzem magam rosszul.” Említettem már a szellemességet meg a pózgyanút is. Ha a versszövegek igazolnák ebben a hátulról való olvasatban, szomorú lennék! 2 De szerencsére a pózt semmiképp nem igazolják! A szellemességet igen. A mű címe: A providencia kupolája. Alcíme: Hatályon túli magyar versek. A provincia régiónkra utal, a kupola pedig a versekből épül fölé. A „hatályon túli” lehetne határon túli is, de lehetne „érvényen túli” is, tehát többértelmű. Ez rendjén van, a groteszk műfaja a kettősség, az átvittség gondolati tőkéjére épül, lírai vonás, de nem rámutató, sokkal inkább érzékeltető, sejtető értelemben. Akár a metaforák és szimbólumok. Mond valamit, állít, de másképp gondolja! A szellemesség is közvetett lírai minőség, mint akár az ízlés. Meg a bölcsesség. Vagy a nyel-