Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: 23 + 1 mondat egy antológia kapcsán (Szlovákiai magyar szép versek 2006)

60

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

lodva- furfangos módon - úgy teszi témává a kompozíciót alakító képzeletet és az idézéstechnikát (itt: imitáció), hogy éppen azon szövegek lesznek hagyománybéli előzményei, a rájátszás kimondatlan apropói, melyeket nem idéz: Rilke híres Archaikus Apolló-torzó című költeménye és Hölderlin Visszaemlékezése.

6. Gál Sándor nincs visszatérés című verse - Csehyhez hasonlóan szintén u- tal Hölderlinre, csak másképp: az eredet elvesztése kapcsán - a líra „nagy témái” (belső terek, antropomorfizmusok) mentén haladva jeleníti meg az elmúlás és a halál képeit, melyek egymásra utaló rendszerként terjesztik ki a „vég” alakzatát, s ezzel a szöveg retorikai tartományában mintegy színre viszik az allegória mortifiká- cióját (a versbeli szekvenciák rombolását).

7. Hizsnyai Zoltán Különb világot... című szonettkoszorúja (mesterszonettje József Attila A Kozmosz éneke című szonettkoszorújának mesterszonettje) lelkesítőén profi munka: a szerző nem csak a versírás technikáival van maradéktalanul tisztában (ahogy Csehy az antik strófaszerkezetek szabályaival), de úgy képes a hagyomány dialogikus megszólaltatásának (az Ars poeticától az Eszméletig) és az „én” kimondhatóságának az összeegyeztetésére, hogy versének beszélője nem véti el a József Attila-féle hangot (a szótagszámmal egyetemben), ám pragmatikailag mégsem azonosítható vele maradéktalanul, sőt olykor önmagával sem identikus (erre az ingamozgásra remek példa a zárlat: „kinek a Léthén túl is dolga van / külön[b] világot alkotok: magam”).

8. Hodossy Gyula Tavaszi levél ajtóval, ablakkal című mikropoémája (mint Csehy verse, képzőművészeti párhuzamokra utalva) bár nem használja ki a „levél” szó kétértelműségét, mégis megalkot egy „talányos” szituációt (rügyfakadás vágya), mely érdekes módon a deiktikus utalások (pl. hogy mi mi után következik) nélkülözésével is - miközben nem szimultán szerkezetű - közelíteni tudja a líra nyelvét (üres deixis) az elbeszélői diszkurzusokban honos narrációhoz (pl. követhető időbeli viszonyok).

9. Juhász Katalin Reménytelenül című műve (bár Ardamica Zorán alkotásával összhangban ebben is elhangzik valamilyen formában a 35 éves lírai alanyra tett utalás, és valószínűleg ez is köztes műfajú, mégis attól eltérő beszédpozíció jellemezi) magába olvaszt egy teljes József Attila-szöveget, melyet érintetlenül hagy ugyan, de hangsúlyait mégis megváltoztatja, hiszen az átkötéseknél a másképpen működő artisztikus nyelv - a regiszterváltás ellenére - magához idomítja, ügyesen eltulajdonítja az idézett részlet elemeit (pl. áttördelem: „Mit megízlelek, előbb é- des, majd savanyodik, sárrá lesz Bennem // a mult hull, mint a kő” stb.).