Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: 23 + 1 mondat egy antológia kapcsán (Szlovákiai magyar szép versek 2006)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

59

23 + 1 mondat egy antológia kapcsán

Szlovákiai magyar szép versek 2006

0. Az alábbiakban 23 + 1 mondat található a Szlovákiai magyar szép versek 2006 című antológia kapcsán1, melyek - az antológiaolvasás lehetőségeinek megfelelően - tetszőleges sorrendben olvashatók, folytonosságuk bárhol megszakítható; s bár nem vagyok híve az egymondatos verselemzéseknek, e kombinatorikus struktúrát alkalmasnak tartom arra, hogy - tárgyának megfelelően: 23 szerző + 1 szövegválogató interakciója - bemutassa az adott korpusz összetettségét.

1. Ardamica Zorán harmincöt című prózaverse József Attila-újraírásként indul, majd több ízben úgy vált át a szerzők életkorának katalogizálásába (vö. Földényi F. László: Melankólia, Kalligram, Pozsony, 2003, 226-227.), hogy közben a privátszféra diszkurzus-felfüggesztő játékát teszi láthatóvá (a befejezés ugyanakkor megkettőzi e megszakítás funkcióját, hiszen a központozás hiányának következtében a ,ja” indulatszó - útban a képiség felé - a hivatkozott költő monogramjaként is olvasható).

2. Balázs F. Attila kötetbeli versei közül A hiány sajátossága című aposzt- rofikus szöveg oly módon idézi fel a Baudelaire-líra tapasztalatát, hogy - Ardamicától eltérően, aki életrajzi alakként utal a francia klasszikusra - létrehozza annak egyik korszakos alakzatát, a spleen és ideál közti vertikális mozgás alapszerkezetét („Isteni józanodás / És újra mámor” stb.).

3. Barak László kurvaanyja című szövege bár Baudelaire-motívumhálóból bomlik ki (a „tenger” összekapcsolása a „menny és pokol” távlatával, vö. Az utazás) - Balázs F. megoldásától eltérően -, azonnal át is vált a modern líra köznyelvéről a mindennapok poétikus szóhasználatára, így számolva fel annak a beszéd- szituációnak a kitüntetettségét, mely lehetővé teszi az innovatív megszólalást, de immáron alkalmatlanná vált az esztétikai ideológián túli reflexió kifejezésére.

4. Bettes István betűcserés „támadása”, a Szabódó kurta című opus másképpen teszi próbára az alulretorizáltság teljesítőképességét, mint például a Barak-líra (s itt az antológiában jól megfigyelhető a különbség), mivel az előbbi megkísérli felmutatni a nyelv uralhatatlan dimenzióját, ám nem a jelentések, hanem a jelölők visszaverődésének, materialitásának szintjén (pl. kendő - dönt - dong, illetve az ő-k homofóniája stb.).

5. Csehy Zoltán A perzsa freskófestő című kiváló alkotása az antológiabeli szövegek legtöbbjétől (pl. Ardamica Zorán, Juhász Katalin, Kulcsár Ferenc) távo-