Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Jan Beňo: Az úton a várból (elbeszélés)
54 Ján Beňo Az úton a várból Már elhagyta a várat, s még mindig az volt az érzése, mintha visszafelé tartana hozzá. Tán nem volt elég határozott, még ha az agya és a tüdeje vágyott is a szabad térség, a csalitos zöldellő rétek és erdők után, ahol mindig van valami új látnivaló. A vár hagyta, hadd menjen ki vastag falai közül és magas termeiből, meg is lepődött, hogy ez ilyen könnyen ment, hogy egyszeriben kívül találta magát. Előbb a déli oldalon ferdén lefelé ereszkedő útra kanyarodott, amely lent jókora magas kerítésnél ért véget, s aki erre haladt, még a fehéres, meredek tetejű, karcsú tornyokkal ékesített épület erőterében érezhette magát, s akarva-akaratlan vissza kellett térnie ugyanazon az úton, esetleg egy keskeny erdősávnak vehette az irányt, amely a kerítés mentén húzódott, de ez őt nem vonzotta borongós nyirkossága és kellemetlenül magas növényzete miatt. Nem ment vissza, és a száraz árkon át sem tartott az erdőnek. Balra fordult, és a füves terepen szétszórtan álló hatalmas fenyők, nyírfák és tölgyek alatt megkerülte északról a várat, hogy az apró zúzalékkal beszórt utacskára érjen. S ott, ahogy kilépett a hatalmas koronájú tölgy alól, és a magas, alul vastag sötét kérgű nyírfának tartott, megpillantotta őket. Úgy tűnt neki, hogy ezt a két embert nem először látja. Talán ők azok, akik az egyik nap kis autójukkal megálltak a magas kerítésnél, és nézték az átjárhatat- lan zárt kaput. Nem is néztek egymásra, szoborként álldogáltak ott. O akkor aztán elfordult tőlük, és az ablaktól a rozoga ósdi karosszék felé indult. A fiivön álló lány sötét keretes szemüveget viselt, a fején különleges bőrsapka volt, melynek széles karimája felfelé állt. Úgy nézett ki, mint egy bohóc. A társán, aki hajadonfőtt és hosszú kabátban volt viharkabát helyett, kezében összecsukott esernyőt tartott, semmi sem volt összhangban a lány öltözetével. Rögtön arra következtetett, hogy a lány az irányító típus. Most, ahogy így közeledett feléjük a hatalmas tölgyek és a magasba nyúló nyírfák között, a lány kicsit előbbre lépett és megszólalt:- Mondja csak, bejuthatnánk valahogy ebbe a várba?- Csak körülnéznénk - egészítette ki a fiatalember csaknem kérlelőn - egy kicsit... Hallgatagon nézett rájuk, nem kérdezte, miként jutottak idáig, nem is törte rajta a fejét. Egy párt látott, akiket mintegy százötven méter választott el a főbejárattól, talán kerülővel jutottak ide, itt vannak és akarnak... O maga a várból jön, út-
