Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Balázs F. Attila: Fuldokló Hold (novella)
47 Balázs F. Attila Fuldokló Hold Velem voltál, amikor a hajó besiklott az álmos kikötőbe. Amikor a naptól fel- hevült testemet hűsítettem a ringatózó kékségben. Elmélyülteti figyeltem a tarisznyás rákok gyors mozgását minden irányba, a csigák biztos tapadását a moszatos köveken, egy kígyószerű hal kétségbeesett ide-oda úszkálását a félig zárt kis öbölben, a furcsa halat az üregben, amely mindig kidugta fejét, hogy elijessze a hirtelen irányt változtató vízi állatot. A tengeri sün lassú helyváltoztatását a fenéken, a lábamat harapdáló kis halakat, a csendben sikló vitorlásokat és a búgó jachtokat, a lassan kúszó tengerjárót, amely olyan özönt zúdított a partra, mint egy közepes vihar, a pecsenyeszínűre égett kocanyaralókat, a kis fehér kövekből rakott mediterrán stílusú kápolnát - a- hol jobban érzi magát a mindenható, mint az európai nagyvárosok sötét hodályaiban, ahol legfeljebb keresni lehet az Istent, nem megtalálni -, az öregek méltóságával gubbasztó pálmákat, a sziklákat habosra nyaldosó hullámokat. Éjszaka a partok bágyadt sárga gyöngysorát bámultam. Velem voltál, hát tudod, milyen a kortynyi kávé finom aromája, a selymes fagylalt, a lávakövön sült omló bárányszelet, a nyárson sült juh kesernyés íze, a tenger gyümölcseinek különleges ízkavalkádja és látványa, a fanyar helyi vörösbor, a harmadosztályú csapolt sör, a napízű paradicsom és a frissen szedett mediterrán gyümölcsök nem kényszerérett zamata. Élmények, mint a szomszéd erkélyen vadul szeretkező fiatal pár, vagy az egymástól fényévekre eltávolodott középkorú házaspár letargiája. Velem voltál, amikor körbesétáltam a félszigetet, amikor üzenetedet olvastam e-mailben vagy sms-ben, amikor a teraszon táncoló szép lányokat bámultam, és akkor, amikor a Hold fuldokolt a tengerbe zuhanó égben. „A szomorúság is lehet kellemes.” Erre gondoltam, amikor a szétdarabolódott fény cserepei elmerültek a sötét hullámokban. Csak akkor ocsúdtam, amikor észrevettem a remegő kis sárga pontokkal teletűzdelt eget. Szerzeteseknek és költőknek való a magány - állapítottam meg. És velem voltál végig az úton hazafelé kopár hegyek között és szi- esztázó városokon, falvakon át. Bárcsak velem lettél volna, amikor kamaszok levadásztak egy szüzet a medencében, és ő nem vette észre, hogy a labdát úgy csapják le az orra elé, hogy minél több víz fröccsenjen az arcába, vagy úgy irányítják, hogy jó messze essék, s megvárták, hogy a csaj menjen utána. Közben elégedetten összenéztek: sikerült hülyét csinálni ebből is. Az ilyen alakokból lesznek a nőgyűlölők, és az ilyen lányokból a vesztesek, az áldozatok, az elhanyagolt és megcsalt feleségek. Látnod kellett volna.
