Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Balázs F. Attila: Fuldokló Hold (novella)
48 Balázs F. Attila Nem voltál velem, amikor a hajadat cirógatták a kollégák a munkahelyeden, amikor üresfejű pasikkal cseteltél, malackodásaikra válaszolgatva, azon törve a fejed, hogy elfogadd-e a meghívást a találkára, vagy ne. Akkor sem, amikor metrón, villamoson a férfiakat bámultad, hátha meglátod köztük a nagy Ő-t. A nagy O jól maszkírozza magát, nehéz felismerni, azért van annyi magányos nő. Nem voltál velem, amikor az egyik unalmas estén beültél egy bárba, koktélt rendeltél, s vártad, hogy valaki leüljön asztalodhoz. Amikor találkára mentél, hogy jobban megismerd az ajánlkozó fiút, de csalódottan állapítottad meg, hogy jobbra számítottál. Egy bizonyos szint alá már nem vagy hajlandó menni. Akkor sem, amikor azt hitted, bosszút állsz rajtam, ha ágyba bújsz egy hímringyóval. Persze, másnap undorodtál magadtól. Talán veled voltam, amikor barátnődnek engem becsméreltél, hogy ilyen meg olyan vagyok, mert nélküled utaztam el. Inkább ne lettem volna veled. Amikor végre újra találkoztunk, már nem voltál velem. És én sem voltam veled. Egyedül voltunk. Hát nem is volt mondanivalónk. Mit is mondtunk volna. Üres poharat és üres szavakat nem nyújtunk egymásnak. Ösztönző volt most a magány és nem voltunk szomorúak. Mehetnékünk volt. Szinte ösztönösen indultunk más-más irányba, kifelé az aluljáróból. Körösi Papp Kálmán
