Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Sándor Zoltán: Levelek (novella)
Levelek 43 ni, és kénytelen vagyok kommunikálni Veled. Mindent elmondani Neked, amit már úgyis tudsz. Hát nem érdekes ez? Ismételni, szüntelenül csak ismételgetni mindazt, amivel a másik is tisztában van, mintha imádkozna az ember. És bár tudom, hogy ezt is tudod, eme levél befejezéseként még egyszer megismétlem: irántad érzett szerelmem olyasvalami, aminek határtalansága még az isteni ábécé ossz betű- és szókombinációival és permutációival sem meríthető ki.” Letette az írószert és elolvasta levelét. Kurva jó, szögezte le, bár leginkább könyörtelen kritikusa volt önmagának, és szinte sohasem volt megelégedve saját művével. Megragadta a golyóstollat és a levél végére firkantotta: „Szeretlek.” Ez talán kissé dagályos és szükségtelen kijelentés volt mindazok után, amit már előzőleg leírt, de úgy érezte, semmiképpen sem hangozhat valami patetikusan, ha azt őszintén mondják ki, vagy írják le. Levelére egyébként imaként tekintett, és mint ahogyan minden ima végén elhangzik az ámen, úgy a lányhoz írt imái is mind sze- retlek-kel végződtek. A fönti kihagyott helyre odaírta: Kedves és a megszólítás után a papírra nyomott három pontot. Újra elolvasta a levelet, majd elégedetten az asztallapra helyezte. Felpillantott a nagy faliórára. Az óramutatók tíz órát jeleztek. Itt az ideje reggelit készítenem magamnak, gondolta, de még mielőtt ehhez hozzákezdhetett volna, valaki becsöngetett hozzá. Ki lehet ilyen korán, tűnődött. Odacsoszogott a bejárati ajtóhoz és kinyitotta. A postás volt, a napi sajtót hozta és egy ajánlott levelet, amelynek átvétele előtt hősünk kénytelen volt aláírni. Miután a postás elment, ismét letelepedett az asztalhoz, és először felütötte az újságot. Semmi érdekes, szögezte le magában, amíg a még mindig nyomdafestékszagú napilapot lapozgatta, de egyszer csak felvillant előtte valami: Antwerpenbe minden pénteken, reggel nyolc órakor indul a busz. Érdekes, csóválta meg a fejét. Eddig még sohasem figyeltem fel erre a hirdetésre. Na mindegy, gondolta, és felnyitotta a kék borítékba helyezett levelet. Lehetetlen, ilyen nincs, csodálkozott megrökönyödve, miközben többször is újraolvasta a küldeményt, amelyben a következő szöveg állt: Gratulálunk! Ön az internetes előfizetőink között megrendezett nyeremény- játékunk e havi főnyertese. Nyereménye tíznapos kirándulás, amelynek összköltségeit cégünk fedezi. Az útirány: Antwerpen. Részletesebb információkért, kérjük, jelentkezzen a borítékon feltüntetett telefonszámon. Üdvözlettel... Micsoda egybeesések, mormogta magában, de még mielőtt felocsúdhatott volna meglepetéséből, megcsörrent a telefon.- Igen? - emelte fel a kagylót.- Szia - mondta a Nő.- Szia.- Rólad álmodtam.- Érdekes, én is rólad.- Tényleg?! De majd előbb én. Autóbusszal utaztunk valahová messzire. Fogalmam sincs, hova. Te és én. Rajtunk és a vezetőn kívül senki sem volt a járműben. Én imádom az álmokat, magyaráztam neked, nem tudom, mondtam-e már, de
